RM Shop

PARTNEREK


HammerWorld

Accord Management

Cartea de nisip

Hatework

Maximum Rock Magazin

Sun&Moon Records

Transylvania Music

VHR Pub

Zenecentrum

free counters

RM Media


CD


A WINTER LOST: Weltende (2010)
(Sun and Moon Records)

Annak ellenére, hogy már több mint öt éves a kanadai zenekar, csak 2010 második félévében sikerült megjelentetnie első albumát, a Weltedne-t. Úgy látszik az Atlanti óceán nem csak arra volt jó, hogy Kolumbuszt jól rászedje, hanem egyfajta szűrőként is működik a zene síkján, így ezáltal csak a többé kevésbé minőségi muzsika juthat el hozzánk is, ide középre.

Persze nem lehet minden zenére ráhúzni a vendégszeretetünk kényelmes ruháját csak azért, mert messziről jött, vagy mert zord vidékről származik, irgum-burzum, de jelen esetben a hömpölygősebb black metal szimpatizánsok kedvében járhat ez a félórás játékidejű lemez, ami hat középtempós tételt jelent epikusabb részekkel átkötve.

A dob és gitár a hátteret biztosítják, magukban hordozva az északi tájakra jellemző metalosságot és a Burzumra hivatkozó hangulatot, de valószínű, hogy ez utóbbi a német szövegvilág miatt helyezi előtérbe az ősatyát. Az alapot pedig a billentyű hozza. A szövegek furcsasága és egyben érdekessége a nyelvben és a kiválasztott német ajkú költők verseinek felhasználásában áll, ezáltal is hozzáadva egy szerkezeti pluszot a rideg környezethez és magányszagú hangulatvilághoz.

Az első két tételt tekintve alig vélünk felfedezni komoly különbséget, eltérő motívumot közöttük. Szépen egybefolynak, amélkül, hogy kimozdítana valamelyikük is foteles hallgatásunkból. Aztán megtöri a szertartást egy női, éppen oda nem illő, hang (Aus der Welt). Formabontó és nem megszokott dolog és viselkedés egy black tételbe női vokált beépíteni. Nem főszerepről van szó. Sikerült eltalálniuk az egyensúlyt az összeférhetetlen és nélkülözhetetlen között, mintha tulajdonképpen a billentyűket fegyverezné le ez a kristályosan pengő hang. Nem éneklésről, dalolásról van szó, hanem bódító lengeségről. És éppen ez az a lengeség, ami eléggé ellágyítja a black szerkezetet az album második felén, egy új megvilágításba helyezve a dalokat, súrolva az ambient dolgok határát.

Változatosnak nem mondható a lemez, főleg, hogy az epikusabb részt is vissza lehet hallani torzított formában, vagy egy másik tételbe teljesen másképp beágyazva (Der Träumende és Der Sturm esetében), de mindenképp élvezhető, és emészthető már elsőre is. Első hallásra valóban rossz az ötlet a női vokálozással, de türelemmel figyelve a lemez kifejlődését, ígéretesnek és szépnek mutatkozik az A Winter Lost pályája, még ha undergroundban is. Külön tapsot érdemel a záró Lied hirtelensége és be-berobbanó riffje.

8.5/10
sebesi

Vissza


Copyright © 2005-2013 RM Media. All rights reserved!