RM Shop

PARTNEREK


HammerWorld

Accord Management

Cartea de nisip

Hatework

Maximum Rock Magazin

Sun&Moon Records

Transylvania Music

VHR Pub

Zenecentrum

free counters

RM Media


CD


AHAB: The Divinity of Oceans
(Napalm Records)

Úgy gondolom, ha ilyen ütemben folytatódnak a dolgok a funeral/doom/death metal színtéren, akkor Németország ha gyászos ütemben is, de zenei nagyhatalom lesz.

Ahab-ék ismét egy olyan hanganyaggal rukkoltak elő, melyet méltatni és kevésbé ócsárolni lehet. Hét tételben vonaglanak az érzések és szürke szárnyú dallamok több, mint egy órán keresztül. Hallgatás közben viszont vigyázni kell, mert a zene saját sírszínű alakjára formálhatja a hallgatót. Lelassul a légzés, hanyatlik az időérzék, megbukik Newton gravitációs elmélete.

A kezdés pszihedelikus (Yet Another Raft of the Medusa (Pollard's Weakness)) és az is marad, kiegészülve doom és death elemekkel és átkötésekkel. Furcsa, hogy többször is a Hail of Bullets ugrott be egy-egy tétel dallamán lovagolva. Valószínű, hogy a katonás dobolás, méregerős death riff és a halálhörgés jelenti az érintkezési pontokat. A hét tétel a maga nemében ugyanolyan. Pontosabban fogalmazva, a dalszerkezetek majdhogynem azonosak. A marcona, vánszorgó riffek és tündérien röpködő, álomból visszamaradt szólók (Tombstone Carousal) mellé beállnak imitt-amott a szigorú, katonás szólók, erekben érezhető erős vokál, és valami post rock-féle, pszihedelikus hangulat. Énekhangot is lehet hallani, mely, mint szellem csatangol a pusztulás mezején. A dallamok és taktusok majdnem a végletekig belassulnak (Gnawing Bones (Coffin's Lot)), s mint egy fekete lyuk nyelik el az időt és gondolkodást. Mikor a riffek megállnak, hamura hasonlító szálingózással fújja az idő szele a monotonitás progresszivitásából született dallamokat rá a dobverőre, ami szépen, lassan beleveri a hallgató fejébe.

Külön dicséretet érdemel az album azért, hogy mindenféle elektronika, ambient és egyéb hangulatteremtő hatásoktól mentes a zenei tér. Csak a húrok, hangszálak, cinek és műbőrök alkotják az Ahab zenéjét. Annak ellenére, hogy hosszú, lassú, elnyúlt a hanganyag, mégsem unalmas, dohos, nehezen befogadható vagy kiszámítható, és csak így lehetett része a hallgatónak abban a tökös zenei élményben.

9,5
sebesi

Vissza


Copyright © 2005-2013 RM Media. All rights reserved!