RM Shop

PARTNEREK


HammerWorld

Accord Management

Cartea de nisip

Hatework

Maximum Rock Magazin

Sun&Moon Records

Transylvania Music

VHR Pub

Zenecentrum

free counters

RM Media


CD


ANGERTEA: Rushing Towards The Hateline
(Edge Records-Paranoid Records [Erdély-Ro])

A borító vörös és barna keleties beütése azt a gyanút keltette bennem, hogy kísérletezős, melankólikus hangvételu lassú stílusban utazik az Angertea. Felettébb kíváncsi voltam a lemez tartalmára, mikor olvasom, hogy egy háromtagú "fiúbandáról" van szó. A zenekarnak ez a második nagylemeze, és egyben ez az első angolnyelvű korongja (a zenekar székhelye Szentesen van).

Az indításban nem csalódtam. Mikor a Letter To Virgins nyitódalt ízlelgettem, dagadó májjal éltem meg a percet, igazam volt. Viszont a következő "nóta" már egy beütemezettebb bőgőorientált szerzemény ismétlődő doom ízű riffel, amúgy ez a bőgőcentrikusság jellemző az egész albumra. Szerintem ha még egy gitárosa lenne ennek a zenekarnak, akkor már egy jóval változatosabb, zúzósabb lemezt tudnának összehozni. Mert úgy érzem, hogy valami hiányzik a dalokból, annak ellenére, hogy például a No Harm Done egy változatos, kellően durva és virtuóz a stílushoz képest. Az első számok fellet probléma nélkül át lehet siklani, de már az ötödik-hatodik számnál kezd nyugtalan lenni az ember.

Furcsa egy album. Nem tudom, hogy hova tegyem ezt az Angertea-t.

A Purity is egy hangulat zenés darab (szinte Anathema-s), de az énekdallamot már lehetett hallani az előző dalokban. A Damagebirth doom-os riffjeiből is lehetett volna egy jobb nóta, ha az énekhang egy kicsit változatosabb lett volna. Az utolsó szám aztán tényleg meglepett: a Khanate zenéjére hasonlít az első egy perc, a többi részében is vannak belassítások, és kísérletezgetések a gitárral (nyivogtatás, gerjesztés), ez lett az album-kedvenc dalom, ja és a legelső.

Sebesi Attila

Vissza


Copyright © 2005-2013 RM Media. All rights reserved!