RM Shop

PARTNEREK


HammerWorld

Accord Management

Cartea de nisip

Hatework

Maximum Rock Magazin

Sun&Moon Records

Transylvania Music

VHR Pub

Zenecentrum

free counters

RM Media


CD


ANNIVERSARY CIRCLE: Saturated feathers (2010)
(Sun and Moon Records)

Nem sokat zavartam eddig a goth muzsika vizeit több okból kifolyólag is, melyek közül a legnyomatékosabb a Paradise Lost-tól ellopott gyakran teljesen más sínen szaladó zene megnevezése, a másik pedig a felesleges és gyakran nevetséges maskarák, melyek a goth metal szüleményei és többé kevésbé szerves társai.

Tehát a modern goth zenével az összehasonlítgatásokra és goth szubkultúrára való tekintettel, elég gyengén állok, de soh'se éreztem indítatást ennek a fajta rétegzenének a mélyebb megismerésére, megértésére. Viszont jelen esetben igen kellemes időtöltésnek mondom az AC hangfelvételének kihallgatását. Szimpátiám okai és indokai valahol a kilencvenes évek Tiamat-jában és Lucyfire őfelségének zenei munkásságának gyümölcseiben gyökerezik.

Érdekes módon váltanak át a dalok egyik dallamvilágból egy másik teljesen elkülönülő környezetbe. Természetesen elektronikai aláfestés is létezik mindvégig, de legtöbbször annyira erős a bőgő, gitár, dob és ének aurája, hogy szinte alig lehet észrevenni a teret kitöltő dallamok és szomorkás hangulati effektek jelenlétét, még ha azok teljes egyensúlyban vannak is az említett hangszerekkel. Az alig negyvenkét perces hanganyag mind a tizenegy tétele tud valami egyedit, valami egyénit hozni. Néha a dallam-ritmus páros kegyetlen (Take, buja testrészen lüktető, emlőn köröző tajtékos bőgőjáték), néha a hangvétel (Loving Cup, nárciszos Tiamat), van mikor a táncolós kedvűek kedvének kedveznek a komor kottadarabok.

Ha plafonig dobó erőre vágyakozunk, ami leszakítja majd a fejünket is, akkor minden bizonnyal az egyik legrosszabb választás az Anniversary Circle lenne, ugyanis a három zenész valami olyasmi hangulatba vezet bele a Saturated Feathers-szel, melyben érzékszerveink megrészegülnek Estelliane sziréni csábjától és leszáradnak fejen kívüli gondolataink. Nagyszerű munka és nagyszerű alkotás, melynek csattanója a záró Make It Look Like Suicide, ahol a punk ritmus és bőgő játék penge élen egyensúlyozva keveredik az eret nyöszörögtető gothic metal dallammal.

Amit többszöri hallgatás után sem értek: mi a kapcsolat ez a zene és a maskara között, és persze a delfinek nemi élete és ez a lemez közötti kapcsolatot...

8/10
sebesi

Vissza


Copyright © 2005-2013 RM Media. All rights reserved!