RM Shop

PARTNEREK


HammerWorld

Accord Management

Cartea de nisip

Hatework

Maximum Rock Magazin

Sun&Moon Records

Transylvania Music

VHR Pub

Zenecentrum

free counters

RM Media


CD


PENSÉES NOCTURNES: Vacuum
(Les Acteurs De L'ombre Productions)

Ezév április harmadikától kapható a 2008-ban alakult francia Pensées Nocturnes debütáló albuma, a Vacuum. Tartalmát hat, a klasszikus zenéből építkező depresszív hangvételű black metal tétel képezi, melyek egyetlen embertől, Vaerohn-tól, származnak. Ahhoz, hogy egy, majdan földben porladó ember ekkora művet alkosson, szerintem nem elég egyetlen homlokon csattanó csók a múzsától, itt eget rengető szerelemmel takarózó hempergésnek kellett lennie.

Hatvankilenc percnyi tömény, zord muzsikát kapunk a lemezen. A Lune Malade indítja az előadást. Az elfelejtett lemezlejátszók karcos hangját pár másodperc után teljesen elnyomó csembaló, fagott és hegedű teljesen elnémítva indul az özön. Az egész harmónia egy szimfóniává növi ki magát, mikor a zongora, kürtök, majdan a villanygitár is csatlakozik. A vokál is megérkezik síró üvöltés formájában. Neki csak egy szarkasztikus mellékszerep jutott, aki néha röhejesen belebőg az akusztikába. Black metal elemek csak szerényen fordulnak meg a betorzított, zümmögő gitáron és a dobon. Szépen kidolgozott tükrös dalszerkezet. A következő tételben - Flore -, tündérien csilingelő harangjáték és furulya rázza meseivé az üveggömböt. Az idő előrehaladtával az akusztikus gitárokat elnyomja a black ego, alig észrevehető módon. A szemrehányó, árván síró vokál marad egy, valamivel hihetőbb szereppel. Nem vastag a zenei tér, de teljesen ki van tömve egy halott bőr a hangszerek hullámzó hangjával, sőt még egy klasszikus zeneszerző kottarészletének pár dallama is belevegyült. Néha mintha nagyon mélyről jövő népi dallamok leple alatt zajlana a zenei románc. Természetesen nem általános dolog ez, mert a Dés-espoir-ban a depressziós (black) hangvétel rezdíti, és tartja kordában a zongora és hegedű húrjait. Egyfajta koncepció figyelhető meg az albumon.

A változatosság és sokszínűség ellenére mégsem túlterhelt az album. Komplex anyag, amelyben még a blues-nak is jut elég hely. A Coup de Blues egy esőhangos blues dalként indul (az album leghosszabb felvonása a több mint tizenhárom perces játékidejével) és a szomorkás hangulattal is folytatódik, felváltva metalosabb elemekkel. A szívből feltörő elkeseredettség mégiscsak az Epitaphe-nál kezdődik el, mikor a zümmögések belassulnak, a klasszikus szép dolgok helyét komor, gyászos vesződés veszi át, amely döccenésmentesen hajlik át az albumot végül akusztikusan lecsengető Repas de Corbeaux-ba, melyet az univerzum temetőjébe szórnak szét a Vaerohn varjai. Az igaz, hogy első nekifutamodásra fura és szokatlan a kép (és csak ezer példányszám létezik az albumból, 11 euróért darabja). A Vacuum viszont meghálálja a ráfigyelést, mert úgy gondolom, sok olyan hatvankilenc perc van az életben, amit hitvány és feleslegesebb zenének és dolgoknak szentelünk. Még fogunk hallani a Pensées Nocturnes-ről!

http://www.myspace.com/penseesnocturnes
http://www.myspace.com/ladloproductions

9/10
sebesi

Vissza


Copyright © 2005-2013 RM Media. All rights reserved!