RM Shop

PARTNEREK


HammerWorld

Accord Management

Cartea de nisip

Hatework

Maximum Rock Magazin

Sun&Moon Records

Transylvania Music

VHR Pub

Zenecentrum

free counters

RM Media


INTERJÚK


Beszélgetés B. Szabó Zsolttal

Kodály szerint vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. Több mint 2 éve hozza rádióközelbe az Erdély FM MetroGnóm című műsora a kortárs perem zenét minden szerdán este 9 órától. A műsor megálmodójával és egyben vezetőjével, B. Szabó Zsolttal beszélgettünk a műsorról, illetve a műsorban bemutatott, a nagyközönségtől igen távol eső zenei műfajról.

Mi is a Metrognóm, milyen céllal hívtad életre ezt a műsort?
A MetroGnóm-ot megelőzte egy ugyancsak radiós műsor, amelyben kortárs művészi irányzatokat, művészeket és azok alkotásait mutattam be. Rövid időn belül be kellett látnom, hogy vizuális művészetet rádión keresztül egy huszonötperces műsoridő alatt hűen bemutatni lehetetlen. Így 2009. január 8.-án az Erdély FM rádiósaként konkrét elképzelésekkel indítottam el a Metrognómot, azt a műsort, melyben a kortárs peremzenét viszem közelebb a hallgatókhoz. Meg akarom mutatni, hogy létezik ez a zenei műfaj is, hogy van egy lyuk a világban, melyben olyan zenészek vannak, akik megpróbálnak más tartalmat adni a zenének, más érzetet, máshonnan zenélni, akik nem hangszeren zenélnek, hanem hangszer által zenélnek.
Nem féltél a kudarctól?
Nem úgy indultam neki, hogy ebből egy sikerműsor lesz, annak ellenére, hogy a MetroGnóm Középkelet-Európa egyetlen kísérleti zenei műsora. Nem is lehet így nekiindulni egy ilyen projektnek. Biztos voltam benne, hogy olyan értékeket képviselnek ezek a perem zenék és előadók, amilyeneket más nem. Itt igazából nincs kultúrája ennek a zenei műfajnak, viszont van hallgatósága, de ez egy nagyon szűk rétegét képezi a társadalomnak.
Mit takar a peremzene fogalom?
A perem és peremzene megnevezés az avantgardra vezethető vissza, amikor olyan műfajok jelentek meg a művészeten belül, melyek a társadalom egy szűk rétegéhez szóltak, az alkotók a mainstream peremére szorultak, így nem kerültek be a köztudatba, a művészet peremén alkottak, innen az elnevezés. Ez nem ugyanaz, mint az underground. Az undergroundnak van egy irányultsága, tudatosan a háttérben maradni és onnan kritizálni a társadalmat, társadalmi értékeket.
Mit mondanál a kortárs peremzenéről annak az embernek, aki soha nem találkozott ezzel a műfajjal?
Azért javaslom az embereknek, és ezzel a céllal született meg ez a műsor is, hogy próbálják ki, és előítélet nékül meghallgatni a zenei művészetnek ezt a hangját, így emberileg nyitottabbakká, szabadabbakká válhatnak. Én nem meggyőzni akarom az embereket, hogy hallgassák, mert mindenkinek mást jelent, mindenkinek más élményt nyújt, egy lehetőséget szeretnék nyújtani a nyitásra valami új felé.
A jövő zenéje nem a dallamokra, hanem a hangulatra fog épülni. Mit gondolsz, a peremzene annak a kornak az előfutára?
Nem. Ez a jó ebben, mivel nagyon személyeset alkot, mindig a peremen marad. Legtöbb esetben az választja el a kísérleti és peremzenét az ún. divatzenétől, hogy nem hagy maga után pártatlanságot, valamilyen részt kell vállaljon benne a hallgató, mindig kivált valami aktívat, megköveteli azt, hogy részt vegyen benne.
Laikus fülek számára legtöbb esetben csak zajt jelentenek ezek a zenei alkotások. Hol ér véget a zaj, hol kezdődik a zene, létezik erre képlet?
Igen. Az akadémikus nézet szerint, van a zene, ami egy nagy kör, melyen belül van a hang. Az avantgard nézet szerint van a hang vagy zaj és azon belül a zene.
Dali nem értette meg a zenét, szerinted a Merognómban elhangzó zenét igen?
Gondolom, igen. Akkor válsz ezeknek a zenéknek az értőévé, mikor kritikusan tudsz hozzáálni. Végülis nem élt Dali olyan régen, az avantgardot derékba csípte. Valószínű, ő elméletében nem értette és működésében nem ismerte magát a zenét, ezeket a zenei alkotásokat nem muszáj ismerned elméletükben, nem muszáj lásd működésükben. Az azonban tagadhatalan, hogy jelentős többletet nyújt a technikai tudás a zenehallgatás bármely fokán.
Hogyan szerzel tudomást újabb alkotokról, te találsz rájuk, vagy ők találnak meg téged?
Mindkettő, hál'istennek. Több kiadóval is tartom a kapcsolatot, akik nagyon barátságosak, közvetlenek és segítőkészek, havonta küldik a friss írott és hanganyagokat, sok esetben exkluzív lemezelőzeteseket is, melyeket nyomban be is játszok a Metrognómba.
Léteznek itt Erdélyben is peremzenészek?
Igen. Főleg román művészek, akik inkább elektronikus peremzenészek, de nekük sincs fórumuk, ahol megmutatkozzanak, de nem is a megnyilatkoztatás a prioritás a peremzene esetében. Nagyon sok esetben az alkotók számára az efajta megnyílvánulás csak ürügy, visoznt ha valaki indítatásból alkot, akkor az már egy művészi performansz.
Hogyan lehet ennek a rengeteg zeneszerzőkhöz, művészekhez kapcsolódó adatokat, történetet megjegyezni?
Volt időszak, mikor épp ez jelentette a legnagyobb gondot számomra, annyi információt halmoztam fel magamban, hogy egy ún. fekete lyuk képződött a fejemben, nem fért több belém. 3 év alatt több mint százezer zeneszám, háromezerhétszáz előadó. Ez egy nagy szám. Ezért racionálisan, szelektíven hallgatom azóta a zenét. Egy idő után lehetetlen számontartani mindent, de nem is kell mindent megjegyezni, mert egészségtelen. Ez egy folyamat, körforgás, amiben folyamatosan benne kell legyél.
Úgy vettem észre, nagyon sokszor ezek a zeneszerzők nem fejezik be a zenei gondolatot, hagyják, hogy a hallgató alkossa meg a mű végét.
Igen, éppen ez a lényeg, hogy nem maradsz pártatlan, szerves része vagy te is a műnek, részt kell vállalj belőle, nélküled nem szólal meg, benned csapódik ki az üzenetük.
Mit gondolsz, milyen lenne az emberiség, ha mindenki belekostólna ebbe a zenei műfajba, és egy keveset magába engedne ebből a hangulatból, érzésvilágból?
Sokkal nyitottabb és gátlástalanabb. John Cage volt az első igazán nagy úttörő, aki azt mondta, hogy a csend nélkül nincs zene, hogy a zenében bizony csendnek is kell lennie (4'33"). Ez egy emberpróbáló zene, néha a tűréshatárokat is próbára teszi, de az emberséget is, mikor már nem tudsz hazudni magadnak, mert olyan érzéseket és gondolatokat ébresztenek a hallgatóban, amiket nem tud nem felvállalni. Lustmord olyan frekvenciájú hangokat kevert a zenéje hátterébe, melyeket kriptában rögzített, és ennek okaként zenehallgatás közben egy bizonyos fokú félelem borzolja a hallgatót, szembeállítva saját félelmével - ez csak egy példa. Át kell látni a műfajokon, el kell jutni a zene üzenetéhez.

Kérdezett: Sebesi Attila

Vissza

Copyright © 2005-2013 RM Media. All rights reserved!