RM Shop

PARTNEREK


HammerWorld

Accord Management

Cartea de nisip

Hatework

Maximum Rock Magazin

Sun&Moon Records

Transylvania Music

VHR Pub

Zenecentrum

free counters

RM Media


HÍREK - NEWS


Icethunder interjú

Készítette: Tánczos András

T.A.: Na szóval, akkor kezdjük el feleleveníteni, az Icethunder munkásságát, hogy is van ez a gimnáziumi zenekar? Hol kezdtétek, - vagy mint?
J.I.: Hát ez úgy Rolinak volt az az ötlete, hogy csináljunk egy zenekart, de akkor még senki nem játszott a saját hangszerén, és mondta, hogy leszel a gitáros? - Mondom persze, de még nem tudtam igaziból gitározni rendesen, ez nem baj? - Nem, nem,nem baj, még ők sem tudják rendesen a sajátjukat, na így indult az Icethunder.

T.A.: A sajáton nem, de más hangszereken játszottatok már?
J.I. Hát nem nagyon (nevet), - ugye a Roli, meg én vagyunk az őstagok. A Roli eredetileg klarinétos.

T.A.: Na igen, a klarinét nem egy jellegzetesen metál hangszer.
J.I.: … nem, nem, valóban nem. Közben ő zongorázott, már csak az még akkor nem volt annyira előrehaladott állapotban. Mennyi? Azt hiszem körülbelül négy éve zongorázott, lehet, hogy még annyi sem. Én pedig zongoráztam egyszer, egy évig, hétéves koromban, amikor első osztályos voltam, és utána nem nagyon zenéltem. Mindannyian sportoltunk, versenytáncoltunk. A Rolival én például együtt is táncoltam. Jöttek a tagváltások, megtanultunk azért valamennyire hangszeren játszani mi is a saját hangszerünkön. Jelenleg a dobosunk Jenák András, az öcsém, aki három éve játszik velünk.

T.A. Előtte játszott valahol?
J.I.: Nem. Vagyis játszott egy zenekarban, de az nem volt egy túl komoly próbálkozás, utána került hozzánk. Az ő első koncertje 2008-ban, az Alhana Táborban volt, Mátrafüreden. Kicsit izgult, mert azért az egy nagy koncert helyből, hát így indulásnak. De nagyon jól sikerült és hát azóta is az Andris nagyon jól beválik, ő egy nagyon megbízható dobos, pontosan üt és nagyon gyorsan reagál, korrigál, nagyon profi. A basszerosunk Nagy Bence, ő Icethunder rajongó volt, egy éve van a zenekarban. Ő előtte nem túl komolyan gitározott, és amikor úgy volt, hogy az Évi (Sági Évi) már nem tud velünk tovább játszani, akkor keresnünk kellett új basszerost, Bence jelentkezett, hogy ő szeretne - és azóta is nagy elánnal dolgozik, hogy … mert ő előtte nem is nagyon basszusgitározott, azóta már szépen veszi a cuccát, gyakorol folyamatosan, ő is egyébként jól beválik, csak hát a Bence egy pár év hátrányban van hozzánk képest. Meg ugye előtte ő nem tanult olyan komolyan zenélni, mint mi. Rolinak ugye elég komoly zeneiskolai háttere van, kiskora óta folyamatosan zenél. Ő korábban klarinétozott, majd zongorázott, klarinétból egyébként alapvizsgája van. Meg szintizik is. Olyan tanárokhoz járt ő mint például a Kovács Peti, ő a Perfect Symmetry billentyűse, meg ugye a Lacz Gabi, ő nem hiszem, hogy be kell mutatni, ő a ….. ben játszik, meg azért egy elég ismert jazz zongorista, nála tanul. Én meg elkezdtem járni zeneiskolába mikor úgy volt, hogy zenekarozunk. Hogy tanuljak meg rendesen gitározni. De azért a zenekar többet kívánt, mint a zeneiskola, úgyhogy egy év alatt nyolc tanévet elvégeztem, és utána elmentem magántanárhoz, a Balatinácz Petihez, ő az én nagy mesterem, aki egy fantasztikus gitáros, most sajnos Pesten lakik. Azóta is gyakorol, meg tanul mindenki, igaziból így megy ez. Az, hogy a jelenlegi tagok hogy kerültek a zenekarba: a Roli meg én "ősidők" óta (5 éve) ott vagyunk.

T.A.: Eredetileg is az volt a terv, hogy metál irányban vonultok? Vagy hogy jött ez?
J.I.: Nem, nem volt eredetileg semmilyen terv, hogy mi milyen zenét fogunk játszani, örültünk, hogy le tudunk fogni egyszerre pár akkordot dobbal és ez már nagyon király, de ugye Roli is és én is Nightwish rajongó. Ez már nagyon régóta így volt, mi például egymást így is ismertük meg. Mármint, hogy a másik is Nightwish rajongó, meg én is. Szóval mindenképpen szerettünk volna egy kicsit keményebb zenét játszani. Most ez azóta sem jött össze, mert a mi zenénk viszonylag lightos, a metál kategóriában. Ugye ez a dallamosabb és kevésbé vadulósabb fajta …

T.A.: Amíg idáig eljutottatok, tehát így most 2011-ig, addig nagyon sok átalakuláson ment keresztül a zenekar. Mondanál erről pár szót?
J.I.: Valóban sok átalakulás volt, volt több dobosunk, több basszerosunk, több énekesünk, hála Istennek több gitárosunk és több szintisünk nem…

T.A.: Lement az első gimnáziumi koncert december 2-án,
J.I.: igen, és utána helyből énekes váltásunk volt, rögtön így kezdtük. Ugye akkor került a Sághy Kata a zenekarba, aki nagyin sokáig velünk volt, egészen 2008-ig, igen, amikor is tönkre ment a hangja. Nem bírta már a hangszála, mondták neki az orvosok, hogy ezt abba kell már hagynia, és hát a Kata azóta néha-néha kisegített minket, egy-egy koncert, néhány dal erejéig, de ő nem nagyon énekelhet már ilyent, egyszerűen nem bírja fizikálisan. Dobosainkról: ugye az Andris a harmadik dobosunk, azt mondtam, hogy ő 2008 óta van, ja.. hát az énekeseink, aztán volt több ugye a Kata után, de végülis úgy döntöttem, hogy elég abból, hogy elköltözöm Pestre, jaj, nem tudok próbára jönni, hopp, elfelejtek koncertre jönni, és akkor ne legyen több probléma, majd én megtanulok úgy énekelni, ahogy kell, és akkor én leszek az énekes. Hát a basszerosokról meg annyit, hogy hát az Évi volt. Az Évi volt velünk kezdettől egyébként, ő az első koncerten is már ott volt, csak ő meg az iskolai tanulmányai miatt nem vállalta úgy a továbbiakban, ugyanis ő csinálta volna tovább ilyen klub szinten, heti egy próba és akkor koncertezgetünk, csak mi ezt komolyabban szeretnénk csinálni. Csak az Évi azt mondta, hogy hát ő ezt nem meri, nem tudja bevállalni, ezért kerestünk másikat. Úgy jött a Bence.

T.A.: Viszont az becsületes, hogy azt mondja, nem megy. Bármennyire szeretné, nem megy. Egyébként most hetente hányszor próbáltok?
J.I.: Pontosan! hát, most, ahogy volt a vizsgaidőszak, és egyéb, most nem nagyon próbáltunk, de most, ma is lesz próbánk, hát heti háromszor. Meg hát amennyit tudunk. Mert ugye nem csak próbateremben, hanem nálunk. Vagy például összepróbálunk külön két hangszert, mert ugye a próbateremben mindenki ott van, az gyakorlatilag csak összejátszás.

T.A. Az kétségtelen nem egy echte death metal, de attól még jó.
J.I.: Örülök, hogy tetszik. Azon vagyunk, hogy jó zenét csináljunk. Ezt a zenekart eredetileg Roli kezdte el, aki nem túlzottan vezető típusú ember, én meg igen. És nekem fontos volt, hogy na akkor zenéljünk, és végül én vettem kezembe a dolgokat, az én dalaimat játszuk. Persze van két feldolgozás is. Egyébként, hogy szó ne érje a ház elejét, mindenki azt mondja, hogy én terrorizálok, meg hogy egyeduralom van, ez nem igaz. Meg nagyon régóta mindenki azt mondja, hogy Jenák-thunder, és még akkor is azt mondták amikor a két Sági bent volt és ez senkinek nem tűnt fel, pedig nem, egyébként ez nem így van. Ha már én dolgozok vele a legtöbbet, akkor döntő, vagy plusz szavam van. Ugye demokrácia, mint olyan, amúgy sem létezik, ezt pontosan tudjuk már nagyon régóta. Mindig kell egy jó vezető, de jó csapat nélkül jó vezető sincs. Hála Istennek most van egy jó csapatunk, ők is baromi sokat dolgoznak. Kiadom nekik a dalt, és ott van dolgozás rendesen, mire azt összerakjuk.

T.A. Elvileg úgy van, hogy akkor lesz jó a vezető, ha azt a bizalmat megkapja a háttértől, amit Ő ad, ez oda-vissza működik, a tömeg pedig érzi, hogy Ő pedig jó felé vezet.
J.I.: (nevet) Remélem, hogy érzi, és remélem, hogy jó felé vezetem.

T.A.: Hol és hogyan volt az első koncert? Azt tudom, hogy december 2-án.
J.I.: 2005. december 2-a. Ez a gimimben, az én gimimben, a Janus Gimnáziumban volt, (egyébként egy jó iskola, ezt meg kell jegyeznem) - ott szoktak lenni minden évben, általában tél felé, egy kis zenés összeröffenés az iskolának a zenekaraiból. És az volt az első.

T.A.: Ott ennyi zenekar volt már?
J.I.: Igen, egyébként nem csak a Janusban, minden suliban nagyon sok zenekar van. Annyi zenekar van, mint égen a csillag. Baromi sok. (Most az a kérdés, hogy ebből mennyi tud zenélni, meg mennyiből lesz ténylegesen zenekar.) De szerintem pozitívum, hogy egy gyerek nem drogozik, hanem például zenél, tehát hasznosan tölti a szabadidejét. Meg ugye társaság, stb. szerintem ez így jó. Nálunk is jó társaság volt, voltunk vagy hatan, amikor először felléptünk. Mert volt egy akusztikus gitárosunk is, Zita, aki az első Rockmaraton után azt mondta, hogy ő nem akarja olyan komolyan csinálni, mint mi. Ezért ő abbahagyta, azóta ő nem is gitározik. Az egy nagyon érdekes koncert volt. Négy számmal mentünk oda, és ezzel visszatapsoltak minket, és ezért eljátszottuk megint az egyiket. Így utólag visszanézve nagyon bátrak voltunk. Mert nem fütyültek ki minket. És mi ott egyébként baromira örültünk, hogy milyen királyak vagyunk, zenélünk, és ez nagyon jó, de tényleg, így visszanézve, hát, nagyon sok olyan zenekar van jelenleg, akik totál kezdők és sokkal jobbak, mint mi akkor voltunk. Úgyhogy ez tényleg egy nagyon bátor húzás volt. De mivel nagyon pozitív visszajelzés volt, valahogy így hirtelen elkezdtünk menni előre. Felbátorodtunk, és elkezdtünk rendesen gyakorolni, és elindult hála Istennek ez a dolog. Akkor volt még a Bakterhouse az állomáson, ott voltak koncertjeink, meg a Billentyűben. Akkor még nem volt Toxic, meg ilyesmi, úgyhogy így indult el végül is az egész.

T.A.: A Billentyűben ti sokat játszottatok, nem?
J.I.: De hát csak azóta. Akkoriban még nem nagyon játszottunk ott. Körülbelül az első év végétől egy-két évvel ezelőttig. Akkor volt viszonylag sok koncert a Billentyűben.

T.A. : Hogyan jött a többi koncert? Egyrészt a Toxic, másrészt a külföldi koncertek? És hogy kerültetek kapcsolatba az ERLA Sound-dal, ami a hang- és fénytechnikát adta?
J.I.: Ők barátaink, így kerültünk velük kapcsolatba. Reklámozni akarták saját cuccukat, meg egy kis oktatással egybekötve, fiatal technikusoknak, meg bárkinek, akit érdekel a dolog - ők bemutatják, hogy hogy működik ez az egész, és utána zenekarok fölmennek, hogy lássák élőben is, hogy működik ez az egész. Testközelből meg lehet nézni, ez volt a célja. Kettő ERLA-s koncert volt eddig, és most tervben van egyébként a harmadik, ezt majd ősszel valamikor megpróbáljuk megcsinálni.

T.A.: Szintén a NEVKO-ban?
J.I.: Nem tudjuk, valószínűleg igen, de az az igazság, hogy nem nagyon van másik olyan helyszín, ahol ezt meg lehet csinálni. Ahova beférnek az emberek. Meg most egy kicsit másképp is akarjuk, most úgy szeretnénk, hogy fel is lehet jönni a színpadra, hogy mi van, hogy van, és akkor lássák, hogy az a kontroll hangfal az azért van így rakva, mert nekem így kényelmesebb, tehát, aki majd ténylegesen hangtechnikával akar majd foglalkozni annak ez hasznos. Mert nem elméleti tudást fog kapni, mint ezen az OKJ-s képzésen, hanem teljes mértékben gyakorlatit. Mert olyant nem mondanak el, hogy ha például nagyon hupog, akkor úgy tudom kiküszöbölni, hogy… és megmutogatom, hogyan, a keverőpulton. Ezt nem mutatják meg ott. Szóval ebből a szempontból ez jobb lenne. Úgyhogy egy ilyent szeretnénk csinálni.

T.A.: Érdekes, hogy amikor az ERLA - koncerten hallgattalak titeket, volt mellettetek másik két zenekar, róluk azóta sem hallottam.
J.I.: Hm.. azért, mert például az I got some azóta feloszlott, és szerintem az Az volt a másik - abban például a gitármesterem játszott- az a zenekar pedig azért nincs már, mert mindenki elment másfelé, az akkori dobosuk most külföldön tanít dobot, az akkori basszerosuk, az most Londonban van, az egyik gitáros itt Pécsen, a másik gitáros pedig most Pesten van. De egyébként nagyon jó zenészek, talán Pécs legjobbjai. Nagyon elvetemültek, ők nagyon, nagyon, nagyon tudnak! Az I got some meg hát ugye feloszlott, sajnos a mi negyedik születésnapi koncertünk után. Egyébként ők is barátaink. Az ő volt dobosuk például Matus Peti, Nála próbálunk.

T.A.: Korábban említetted a Nightwisth-t. Rajtuk kívül kik hatottak még rátok?
J.I.: Nagyon sok mindenki. Nálam például ez az egész északi zenekultúra.

T.A. : Nordikus metál.
J.I.: Pontosan! Nemcsak a Nightwish, ott vannak a hollandok is, például a Within Temptation, az Epica, meg ilyesmi, például a power metálosok, van az Avantasia, az Amerikában nagyon kiemelkedő a Camelot, vagy az Iced Earth, hát az nem igazán tartozik ide, kilóg a sorból, mert az inkább klasszikus heavy metálnak tűnik a többi mellett, ahol van szimfonikus zenekar, meg szinti - hát, nálunk nincs - e őket is nagyon szeretem. Meg hát mi az, ami még igaziból hatott ránk? Minden, mert én nem csak a metál és rockzenét szeretem, hanem mindent. Nálam az egyik legnagyobb kedvenc Michael Jackson, nagyon pici korom óta, sőt csecsemő voltam, mikor én őt először hallottam. Szeretem Lady Gagat, a diszkót, nem az ilyen elvetemült tuc-tucot, hanem azért a dallamosabb zenét. Igaziból majdnem minden zenét meghallgatok, például a pop zenét. Emlékszem, nagyon szerettem Britneyt, az 'N Syncet, az összes ilyen kis nyálas valamit, mert... mert egyszerűen jó... mert dallamos, mert hallgatható. Az összes ilyent szeretem és minden hatással van rám ezek közül. A másik, amit még kiemelnék, a klasszikus zene - amire mindeki hülyén néz de valóban. Tehát, …

T.A.: Nem! Mert alapoknak nagyon sokat nyújt.
J.I.: Nem azért, mert hát mi köze van ennek a metálhoz?! -egyébként sok (nevet) . Sok. Pont azért, mert valahonnan innen indult az egész modern zenekultúra, de igaziból nem ezért. Hanem számomra azért, mert a klasszikus zene megnyugtató, meg olyan teljesen más vidékekre kalauzolja az agyamat, valahogy nem is tudom. Inspiratív.

T.A.: És ezen belül ki a kedvenc?
J.I.: Ez is elég vegyes, mert hát mit értünk klasszikus zenén? Azt a zenét, ami több száz évvel ezelőtt írtak? Mert hogy ha olyanról beszélünk, akkor ott van például Vivaldi; A Négy évszak az abszolút favorit. Azt nem tudom megunni, de Beethoven, Bach, meg az ilyen komolyabb hangvételűek. Persze mindegyik elég komoly, mert komolyzenéről van szó, ott van például a Kiállítás képei; de az az igazság, ott nem mindegyik tetszik. Mondjuk a Moldva... ezeket hallgatom szívesen. Ami olyan, nem tudom, kicsit visz magával. A modernek közül nem tudom, mi számít klasszikusnak. A filmzeneszerzők. Tehát Hans Zimmer, az egyik legnagyobb. Például a Karib tenger kalózainak is ő írta a zenéjét, meg egy csomó filmnek. Egyszerűen fantasztikus. Az már klasszikus zeneszámba megy, tehát az olyan monumentális, meg olyan szintű. És van egy brit úriember, a Murray Gold, akit én még nagyon szeretek. Az egyik kedvenc sorozatomnak csinálta ő a zenéjét, és addig fel sem tűnt egész, amíg nem néztem csak úgy a sorozatot - hang nélkül. Nem tudtam bekapcsolni a hifi-met, és nem szólt. És néztem a sorozatot, és mi hiányzik??!! hiába volt ott a felirat, hogy ezt mondják - azt mondják, hát rájöttem, a zene az, ami az egészet viszi. Utána letöltöttem a soundtrackeket, és mondom megáll az ész! Ez valami fantasztikus! Igen. Ezeket szeretem. meg mondjuk a Csillagkapunak a zenéjét, nem tudom ki írta, de az egy kegyetlen nagy mű. A főcímdalt mindenki ismeri és a Csillagok háborúját, nem tudom, ki írta, de most voltunk Londonban és az őrségváltásnál játszottak mindenfélét, a brit himnuszt is, és a Csillagok háborújából a birodalmi témát is játszották. Szóval az összes ilyen, ami magával ragad, azok a kedvenceim.

T.A.: Ezek ráadásul elég impulzív zenék…
J.I.: Hát ez az, hogy nagyon sok energiát közölnek.

T.A.: Olyan zene, amelyben kifejezetten csak a gitár témát hallgatnál, van?
J.I.: Van. Érdekes egyébként, hogy én gitáros vagyok, de valamiért kifejezetten csak a gitárzenét annyira nem hallgatom, hanem én inkább, hogy mondjam, ilyen melódia centrikus vagyok. Nagyon a dallamra van kihegyezve a fülem, de amiket gitárban hallgatok, azok meg olyanok, hogy : John Petrucci, azt bármilyen mennyiségben. Petrucci eltér a többiektől, mert ott a Steve Vay, akit én nagyon tisztelek és szeretek, de valamiért, valami miatt legalábbis számomra Petrucci jobb, mert … Petrucci azért jobb, mert Steve Vay játszik mindenfélét, de tényleg. Ami épp eszébe jut. Néha szinte számomra hangnemen kívül van. Olyan modális skálákat használ, hogy én csak nézem, "jujj, ez nem illik ide" (nevet), és valóban technikás, fantasztikus az ürge. Valahogy a Petrucci, azzal a kicsit sötétebb dologgal jobban megfogott. Meg hát ott a Malmsteen, de tőle csak két számot tudok egymás után meghallgatni, mert a tekerés egy idő után az agyamra megy... hát olyanok vannak még, hogy a Balatinácz Peti, az én mesterem. Néha ő is egyébként túlzásba viszi a tekerést, nem a tekerést így Malmsteen-esen, hanem mint a Steve Vay. Vagyunk mit tudom én valamilyen hangnemben, és ő totál elkezd valami mást játszani, de az az igazság, hogy Petit én ismerem is, és olyan örömmel, olyan érzésekkel beszél, hogy ezt tökéletesen átadja a játéka. Ezeket szeretem én. Amik számomra nagyon sok érzést és energiát közölnek.

T.A.: És a többieknél hogyan alakult ez? Mert nagyjából most fölsoroltad, hogy te kiket hallgatsz…
J.I.: Majdnem mindenkinek más a zenei ízlése. Bence Metallicás, Roli szintén Nightwish-es, és ő a modernebb, diszkósabb dolgokat is szereti, ő például zumba oktató, - most itt akkor bejön a latin zene, mint olyan, az öcsém pedig, hááát… őnála elég meghatározhatatlan. Ő az extra hörgős brutál metált is szereti, meg az ilyen nagyon progresszíveket is, és az amerikai bandákat, az ilyen trash-, meg nu-metál, meg ilyesmiket, meg a skat is nagyon szereti... Szóval néha tényleg nem tudom megmondani, hogy ő milyen... Ezek a fő csapásvonalak, egyébként mindenkinek viszonylag nagyon tág a zenei izlése. Azokból tudjuk szépen összetenni, ami jelenleg az Icethunder Band.

T.A.: Most azért is kérdeztem ezeket, mert ezek, már csak játéktechnikailag is le fog jönni. Akár egy bőgő kezelés, akár egy ritmusképlet. Akár a két gitár együtt, szóval egy-egy akkord bontás, vagy bármi más ilyesmi…
J.I.: Kihallatszik egyébként, hogy mindenkinek mi a kedvenc, Bence az ilyen húzós témákat szereti, Metallica egyértelműen. Andrisnál ezek a furcsa témák, amik számomra furcsa, mert amiket én hallgatok, pl. Lordi, tuc-tác-tuc-tác- paff, kettő-négyet üt egész végig, vagy a Bon Jovi, hiába Tico Torres, nem üt bonyolultat. De a Dani olyan zenéket hallgat, amiben már nem dobolás van, hanem dobművészet. Lehet, hogy ezt így nem hallom külön, mert csak hörgés van, meg darálás, de ő, mint dobos, másképp hallgatja. És ezeket a témákat, amiket kitalál… ő egyébként is nagyon kreatív. Azokat így szépen betudjuk építgetni a zenébe. A Rolinál, mindenki mondja, hogy a Tuomas Holopainen, meg az Olivér Palotai - hát mondom igen. Tehát, aki amilyen zenéket hallgat, a Roli ilyen, leginkább szimfonikusok, ahol a szintisek nagyon ott vannak a topon, és ez hallatszik. Többen mondták, hogy mint ha a Tuopas Holopainent hallanánk, és akkor a Roli persze dicsérve érzi magát. Az, hogy én pontosan játszom, azt nem tudom hogy pontosan bekategorizálni, de én inkább úgy kategorizálom magam, hogy én zenész vagyok. Nem gitáros, meg énekes, meg dalszerző, hanem próbálok minden lenni. Persze nem vagyok még zenész, megpróbálom majd kiérdemelni ezt a címet, de dolgozom rajta…

T.A.: Ez a nyár hogy fog alakulni koncertileg?
J.I.: A nyáron most már nem lesz túl sok koncert, majd ősszel. Szeptembertől már rögtön indulnak. Szeptember eleje, így tizedike, tizenegyedike, az már Pest, mind a kettő nap, például tizenegyedikén a Magyar Dal Napján játszunk, kaptunk egy meghívást, ami egy elég nagy dolog szerintem, elég kevés zenekar mondhatja el magáról, hogy a Presser Gábor őt meghívta, és hát igen, ott leszünk a városmajori színpadon, és csak magyar nyelvű dalokat fogunk énekelni, az albumon is a tizennégy dal majdnem fele magyar, úgyhogy ezekből szépen össze lehet válogatni a műsort. Tizedikén indítjuk újra az egész őszi turnét, Pesttel kezdünk és majd megyünk minden fele, amerre tudunk.

T.A.: Ez meddig fog tartani?
J.I.: December közepéig, végéig. A jövő évre meg még nincs terv, közben majd úgy is kialakul.

T.A.: Az előbb említetted a CD-teket. Ez hogyan jött? Tudtam, hogy volt már egy demótok, az hol vettétek föl?
J.I.: Kettő demónk volt, a legelső demót, azt 2006-ban vettük fel, a Tevénél, arra felkerült négy dal, de az még elég kezdetleges stádiumban volt, és úgy is beszéltük meg, hogy Teve nem próbál minket kisegíteni az ötleteivel, mert hiába volt neki sok, azt utólag mondta el, mert azt akartuk megőrizni, hogy akkor milyen a zenekar, mindenféle tanács és egyéb feljavítás nélkül. Nem is pontosítottunk szinte rajta semmit. Olyanokat kellett, hogy a gitáron az a húzás nagyon hallatszik, na azt vegyük le, de gyakorlatilag ennyi volt a tisztítás rajta. Utána egy évvel később, Fidónál csináltuk a következő demót, erre már öt dal került fel, viszont van rajta olyan dal, ami az előző demón is rajta van, és lemérhető az egy év gyakorlás, az az egy év, hogy mi történt velünk, hogy mennyit fejlődtünk. Rajta van a Jégvihar is, meg a Bad Dream is, és hát mind a kettőnél teljesen már lett a dal. Az egyiknél tényleg ilyen próbaterem, ilyen sufni zenekar, a másik az már mutat egy szintet, hogy azért valami történt, utána tervben volt a nagylemez, de hát ugye ehhez (anyagi) kedv is kell, és végül is úgy volt, hogy megcsináljuk már tavaly a lemezt, de az az igazság, hogy egyszerűen nem jutottunk el odáig, nem sikerült megcsinálni, meg ez ugye nem csak annyi, hogy felvesszük a dalokat, hanem tényleg rákészülni, akkor a dalokat hogyan vesszük fel, lepontosítva, meg akkor ott volt énekessel is macera, akkor ugye már én énekeltem fel az össze dalt, meg grafikai munka, tehát ezt mind elő kellett készíteni, úgyhogy így sikerült 2011-re elkészíteni a lemezt. Igen, 2011 elején valamikor, mert 2010-ben készítettük, és …

T.A.: Igen, azt tudom, mert azt tudom, hogy amikor volt a születésnapi koncertetek, az ötödik, akkor már készült, de akkor még nem volt biztos dátum, hogy mikor fog megjeleni.
J.I.: Igen, mert hát a masterelés sem úgy megy, hogy kész van, és akkor két nap múlva lemastereljük, hanem haza viszem, meghallgatom, többiek, hát nektek hogy tetszik, jaj, szerintem sok a basszus, igen, ott meg nem hallatszik a szinti, igen, ezzel nagyon sok macera van, baromi sok utómunkálat. Persze, felvettük, az is egy hatalmas nagy meló, na de utána, még mi van, az egy rémálom, de tényleg! (nevet) - mondjuk nagyon élveztem.

T.A.: Igen, további kellemes rémálmokat!
J.I.: Igen, még egy párat csinálnék, pontosan! De hát azzal marha sok dolog volt, de tényleg. Aztán végül is 2011-re sikerült befejezni. Grafika, minden kész volt, elvinni nyomdába, szépen megcsinálták. Az egy hatalmas nagy dolog volt, amikor a nyomdában ott álltam, és a kezemben volt az első, saját lemezem! Kinyomva, megfestve, ráírva… ó, mondom hát ezt el sem hiszem! Amikor 2005-ben elkezdtem zenélni, nem is gondoltam, hogy ilyen meg fog történni, de hál' Istennenk megtörtént, és persze most már tervben van a második, de majd ez még így a jövő zenéje..

T.A.: Szó szerint!
J.I.: Szó szerint, igen!

T.A.: Szóba került, hogy az IH Billentyűben mennyit játszottatok. Akkor ősztől ott is fogtok játszani, vagy most csak ez a turné lesz.
J.I.: Mi játszunk egyébként szívesen bárhol, ahova minket meghívnak, de mostanában keveset játszunk a Billentyűben, mert hát miért mennénk oda, hiszen sok koncert van lekötve, és mondom, ezek olyan meghívásos alapon vannak. Tehát minket valahova meghívnak, akkor oda elmegyünk játszani. Na most a Billentyűben általában a Start Klub van, a mi időnkben az volt (na nem mintha mi olyan öregek lennénk), most nem tudom, már hogy hívják, talán most is. most nem tudom, miért mondom ezt. Úgy csinálok, mintha mi olyan baromi öregek lennénk, de ahhoz képest, hogy vannak olyan tíz-húsz éve a piacon lévő zenekarok, na ők számítanak öregnek, mi még nem, pedig mi alattunk, tehát azóta, amióta zenélünk, azóta is sok változás történt. Ja. hát nem tudom, akkor még Start Klubnak hívták, szerintem még most is, csak volt közben mindenféle ugye a punkkal, így, meg úgy, karöltve, hát most nem nagyon hívnak minket már oda, mert az ilyen nagyon kezdő zenekaroknak ilyen kiugrási lehetőség, hogy valahol koncertezzenek és megmutassák magukat. Mi azért szerintem - meg sok ember szerint is- annál azért már följebb léptünk, és próbáljuk még tovább tornászni magunkat.

T.A.: Wembley..
J.I.: Na igen, most, hogy Londonban voltam, és kint voltunk a külvárosban, akárhányszor elmentünk a Wembley aréna mellett, mentünk oda-vissza mellette naponta, mindig elmondtam, hogy na itt fogok koncertezni, itt fogok koncertezni…

T.A.: és előzenekar lesz a Iron Maiden.
J.I.: Nem, nem… a Nightwish (nevet)

T.A.: két előzenekar is lehet.
J.I.: Persze, ilyen kis kezdőbb, zenekar, meg egy kedv csináló, persze… (nevet) Nem! Azért ilyent nem mondunk. Meg hát mi örülnénk egyébként, ha odáig eljuthatnánk, bár lehet, hogy összefosnánk a bokánkat, és nem mernénk kimenni a színpadra. Úristen! Előttük zenélhetünk! Úristen! Igen…

T.A.: Tényleg, Londonban mit csináltál, meg hogy kerültél oda?
J.I.: Ja? Én ott csak nyaraltam. Régóta szerettem volna és kimentem, sikerült.

T.A.: És hallgattál valami koncertet? Jutottál el ott valami koncertre?
J.I.: Á, nem… nem. Éppen, hogy csak be tudtuk fejezni a programjainkat, a hajózás például kimaradt. A parkokat sem tudtuk megnézni. Mindig, amikor fix programunk volt, akkor szép idő volt. És akárhányszor mentünk volna parkba, hogy na most akkor szabad időnk van, akkor szakadt az eső .. szóval náluk teljesen random működik az időjárás. Reggel: na milyen idő van? - ugye családnál voltunk, és reggel mondja az anyuka, hogy aaa nagyon meleg van. Na hát fölöltöztem meleghez, kimegyek. Visszamentem zokniért, pulcsiért, kabátért… Náluk ez a meleg idő. Mondjuk öt perc múlva tényleg leizzadtam. Öt perc múlva megint szakadt az eső és sálban majd meg fagytam. Náluk ez így összevissza van.

T.A.: Na most jön az, amit szerettem volna még tudni. Hogy ki-milyen hangszeren játszik.
J.I.: Bencének Prelude basszusgitárja van, különlegessége, hogy azt egy magyar hangszerész készíti, ő építi saját kézzel tehát nem gyárban készül, és egy nagyon jól működő cucc, tényleg szuper, megbízható. Az Andris: hát, B8-as tányérjai vannak, meg majdnem Iron Cobra duplázója, de hogy egészen pontosan micsoda… azt tudom, hogy volt neki egy Ludwig dobja, de azt eladta, most van neki egy Gretsch Catalina Maple, az egy nagyon jó kis cucc, szép is egyébként, de hát én a dobhoz olyan túl sokat nem értek, de ő mondogatja, hogy jó. tehát jó a faanyaga is, meg hogy jól szól. meg mindig változtatgatja, hogy hány tammal játszik, erről az a baj, hogy nem tudok pontosat mondani, mert mindig más. Mindig más bőröket is használ, ja… Bence basszerja, egy Warwick, hogy pontosan milyen, hááát... Hogy milyen húrokat használ, ha jól tudom, Daddariot, de ebben sem vagyok biztos,s hogy pontosan hogy használja, mert ő is kísérletezik, hogy mi az, ami a legjobb, meg … a Rolit azt tudom, hogy neki van egy Yamaha CS6X, ez volt az úgymond régi szintije, az első szintije, ez egy nagyon jó kis cucc, leginkább a szóló hangszereket ezen szokta, akkor van neki egy Korg Tritonja, hát az ugye már az újabb szinti, egy komolyabb modell, olyan csodálatos hangszínek vannak benne, hogy majdhogynem beszél, krumplit pucol a szinti, nagyon jó egyébként, csak hát jó nagy és nehezen fér el a kocsiban. De szuper. Fantasztikusan szól. Gyönyörű szép a hangja. Kinézetre sem rossz, mert fekete. Nekem meg izém van, mim van nekem?! hát most az "új", szóval fél éve meg van, az erősítő, egy Angle Powerból kettes fejem van, azt hiszem, most innentől kezdve életemben majd sosem kell erősítőt vennem, mert ez körülbelül hetven évet ki fog bírni, nagyon jól szól, egyébként ez egy fullcsöves cucc, hát úgy harap, leeszi a fejemet. A gitárom, az első, amin játszottam, még emez is , az egy Ibanez, RG370 Deluxe, egy kicsit felturbózva, már más benne a hangszedő. Ez eredetileg egy tremolós gitár, aminek így be van ékelve a háta, hogy ne legyen tremolós, mert sosem használtam, és most az új gitárom, ez nem olyan régóta, ez körülbelül fél éve van meg, ez meg hét húros Schecter, egy Hellraiser, hófehér, full mahagóni, nagyon szép gitár, de ez már fix húrlábas. meg aktív pickupok vannak benne, úgyhogy ez már…

T.A.: A tremolókart nem szereted használni?
J.I.: Nem az, hogy nem szeretem,egyszerűen nem használtam ki. Tehát most volt két dal, amiben a szólónak a végén… ennyi volt a használata. Ugye a tremolós az könnyebben hangolódik, húrlába is, blabla, egyszerűen nem kell… minek… most ezért van egy fix húrlábasom, azt tényleg olyan ritkán kell hangolni, mindig azt nézem, hogy annyira hangolás tartó, most reggel is kivettem, Londonból hazajöttem, nagyon régóta először játszottam, és szégyen bevallani, de tényleg majdnem egy hónapja gitároztam utoljára, úgy bevallom, igazán érdemben, és nézem a hangolását, és éppen hogy csak igazítani kellett. Annyira szuperul tartja. Jó, mondjuk, a Scheckter az meg van csinálva rendesen, nem sz@r gitár, én ezt csak ajánlani tudom.

T.A.: Az Ibanezt akkor viszont miért cserélted le?
J.I.: Nem lecseréltem, meg van az még, játszom én rajta otthon, csak ugye én lettem az énekes, nekem mélyebb hangom van, mint bármelyik másik énekesünknek előtte, és jobb lett volna néhány dalt D-be átvinni az E-ből, és néhányat ténylegesen le is kellett vinni, illetve transzponálni, viszont az már nem fér ki a gitáron. És ugye ott a hetedik húrom, azt nem csak azzal tudom kihasználni, hogy odáig, lejjebb egy hanggal játszom egészen D-ig, hanem sokkal keményebb, vastagabb hangot tudok adni az egésznek. És amúgy tényleg minden dalt átraktam már a héthúrosra, Sokkal teltebben szól némelyik. Mert ugye, ahogy a D-t játszottam, például a Like You, hogy kezdődik, rögtön D-vel. Persze a főtémát fönt játszom, mert hogy ott van mindenféle macerancia rajta, mindenféle díszítés, de amikor ott van, hogy egy szép mélyet oda beröffentünk neki, akkor nehogy már nehogy egy oktávval magasabban szóljon, ott a D nyöszörög fönt a tetején, akkor igenis röffentsünk már oda, akkor az tényleg szépen szól. Meg ugye ez az erősítő nagyon szépen ki is hozza.

T.A.: Milyen húrokat használsz?
J.I.: Hát én Earnie Ball-okat hazsnálok, de hibridet. Most ugye az a szívás, hogy hét húrosban nincsen hibrid, kilenceseket fölül, és tízes szériát meg alul, úgyhogy most még két csomag húrkészletet kell vennem. Az Earnie Ball-ra azért szoktam rá, mert nagyon jól tremolózható. és amikor Daddario-n játszottam, - egyszer a Peti adta fel házi feladatnak a Pink Floydnak az Another Brick in the Wall című dalát, amiben van egy szuper gitárszóló, na igen, de ott annyira nyújtás van, amit a Daddario nem bírt ki. Egyszerűen háromszor elszakadt egymás után. És egyszer majdnem kivágta a szememet, így fölhasította az arcomat, mondom úristen, ez gyilkos ez a húr, valami más kéne, és akkor mondta a mesterem, hogy hát miért nem használok Earnie Ballt, az erre van kitalálva. És ugyan most már nincsen tremolós gitárom, de azért nyújtogatni néha szoktam, viszont hát tény, szerintem strapabíróbb, mint a Daddario, de nem tudom, valahogy a kezemnek is kényelmesebb, számomra jobb. Az én ujjamnak valahogy könnyebb vele játszani.

T.A.: Köszönöm, akkor egyéb információ?
J.I.: A honlap címe: http://www.icethunder.hu, www-nélkül is elérhető, a facebook-on fönt vagyunk, mint csoport, nem mint oldal, de már nemsokára készül az oldal, valamint a Myspace-n is meg lehet minket találni, myspace.com/icethunderband, hát így minden infó amúgy fönt van a honlapon.

T.A.: Rendben van, akkor köszönöm a beszélgetést.
J.I.: Köszönöm szépen!

Vissza

Copyright © 2005-2013 RM Media. All rights reserved!