RM Shop

PARTNEREK


HammerWorld

Accord Management

Cartea de nisip

Hatework

Maximum Rock Magazin

Sun&Moon Records

Transylvania Music

VHR Pub

Zenecentrum

free counters

RM Media


KONCERTBESZÁMOLÓK


METALLICA SPECIAL koncert
Marosvásárhely, A.S.A terem, 2006. május 26.

TrafikTeljesen meglepetészerűen egy embertelenül hatalmas, egyszemélyes Pantera buliba keveredtem péntek du., május 26.-án. Mivel ki kellett menjek a civilizációba, Warrel Dane Furier-sorba fejtett hangjával csillapítottam magam, azért, hogy ne legyek annyira feltűnő az úton, mikor még mindig Dimebag riffjeire szökdösök. Nem jött össze, mert Nevermore-ra szökdöstem a villámszagú szélben. Barátom, Bőr Jack, és én fehéren virítottunk a Halott Nadrágokban este nyolckor a marosvásárhelyi A.S.A. teremben. Vártunk egy keveset, hogy kezdődjön a Metallica Special koncert. A rendezvény célja a Cover, marosvásárhelyi zenekar, úgymond népszerűsítése volt, és mint minden rendezvénynek, a közönség szórakoztatása.

Amíg a "Tomorrow Turned Into Yesterday"-t dúdolgattam, színpadra vonult a Trafik TBC, Bólyai Farkas Líceum öt diákjából összehozott csapat. Koruk ellenére jól játszottak, sőt. Eléggé gyenge volt a hangosításuk, de ki lehetett bírni, mert csak egy néhány szám erejéig mardtak a színpadon. Nekem tetszett az, hogy saját szerzeményeket is előadtak, és az hogy van lehetőségük játszani közönség előtt, ezt szinte irigyeltem. Stílusuk: nem tudom, azaz amolyan nem bulizós, suhanc gyerekeknek való darabokat játszottak, amiket szinte bárhol lehet hallani. A záró nótájuk már dögösebben megszólalt (már amennyire lehetett), a Queens of The Stone Age - Mexico.

CoverNagy reményeket adó zenei bejátszás után a Cover egy nagyon erőtlen lendülettel indított. Ahogy telt az idő, fokozatosan ébredtek rá arra, hogy a színpadon vannak. De az elfoglalt talpalatnyi zöld szönyegükről nem tágítottak. Zenei tudásukat és tehetségüket nem lehet megkérdőjelezni, de hiába mindez, ha nem jön le a színpadról az a valami, ami beindítja a közönséget. Az első egy-két Hammett szólóba bele is untam. Oh, mennyire hiányzott az anyukám... Aztán a szemem sarkából észrevettem, hogy a biztonságiak itt is akcióba lendültek. Istenem, bárcsak ne lenne bűn a gyilkosság, és lett volna két revolverem. El is vették a kedvem rendesen a fent említett, agyban nem bővelkedő delikvensek a bulitól. De aztán a ronggyá hallgatott kazikról ismerős Metallica dallamok jó kedvre derítettek - ami igencsak nehéz volt egy Pantera "buli" után - mint például: For Whom The Bell Tolls, One, Sad But True, Fuel és Fade To Black. Kis idő elteltével már a basszusgitáros, Karesz, kisebb-nagyobb utakat tett meg a színpad jobbján, de összejátszások nem voltak a gitárosok között, mindeki megvolt a maga hangszerével és "hatalmas" mozgóterével. Többet kellene léggitározzanak a tükör előtt, és törülközobe ordibáljanak. Hiányoltam a színpadi hajalást (erre csak Karesz lett volna alkalmas) és bulit, amit egyes zenakarok igen jól csinálnak. Oh, egyetlen Finntroll, mikor zúzhatom szét az agyam? A százötven egyénből összegyűlt fekete sereg viszont hajalgatott szépen, megértem őket, volt is amire. Egyes részeknél nem is lett volna szükség énekesre, annyira jól énekeltek. Bárcsak az én gyerekkoromban is létezett volna Transylvania Music és rendezett volna ilyen koncertecskéket. Ahogy kint halványult a napfény, úgy fáradt a zenekar. El is mentek volna sörözni, ha a közönség nem lett volna annyira ragaszkodó, hogy háromszor-négyszer is visszahívja őket egy dalocskára, de végül mindig kettő lett belőle. Szinte meglepetten, de mégis számítva eme buzgóságra, játszottak tovább. Így bónusz dalként kaptuk a Die, Die My Darling-ot is, és búcsúdalként a Stone Cold Crazy-t. Reménykedve füleltem, hogy nem-e a Seek and Destroy is terítékre kerül. Hát nem történt semmi efajta csoda, de nem is bánom, mert így is jó volt ez a péntek este is, leszámítva a biztonságiak fontoskodását. Mennyire utálom őket...

Sebesi Attila

Vissza

Copyright © 2005-2013 RM Media. All rights reserved!