RM Shop

PARTNEREK


HammerWorld

Accord Management

Cartea de nisip

Hatework

Maximum Rock Magazin

Sun&Moon Records

Transylvania Music

VHR Pub

Zenecentrum

free counters

RM Media


KONCERTBESZÁMOLÓK


V. Székelyföldi Rockmaraton
Székelyudvarhely - Szejkefürdő - Július 11-16

Az idén ötödik, jubileumi állomásához érkezett a Székelyföldi Rockmaraton. A rendezvény hagyományos helyszínéül a Székelyudvarhelytől 3 km-re fekvő Szejkefürdői domboldal szolgált, melyet az idén 6 napig tarkítottak a rockzene rajongóinak sátrai. A jubileumi alkalomra való tekintettel a szervezők minden eddiginél színvonalasabb és nagyszabásúbb rendezvényt ígértek.

A nulladik nap az érkezés és sátorverés napja volt. Este és éjjel azonban már bulizhattak a résztvevők, a bulisátorban felállított számítógép ugyanis megszakítás nélkül szolgáltatta a fémzenét. A szervezők odafigyelésének köszönhetően mindenki találhatott ízlésének megfelelő zeneszámot, sőt az egyéni kívánságokat sem hagyták figyelmen kívül. Egyes ismertebb dalok ugyan túlzott gyakorisággal szólaltak meg, a buli hangulatán azonban ez mitsem rontott.

Szerdán már élőzene várta az erdélyi rockkedvelőket. A délelőtt a pihenés jegyében telt el, délután azonban már hangos volt a színpad. Az éjszakai bulikhoz hasonlóan a koncerteket is a műfaji sokszínűség jegyében szervezték. Az Icory és a Superbutt a modernebb irányzatok kedvelőinek okoztak kellemes perceket, míg a Septic az extrém műfajok rajongóit vonzotta a színpadhoz. Nem tagadom, kicsit meglepett, hogy ezek a zenekarok a klasszikus és dallamos metalt képviselő Kalapács előtt léptek fel.

Kalapács Józsi nagyon kedves törzsvendége a Rockmaratonnak, az idén ha jól számolom negyedik alkalommal lépett fel Szejkén. A Kalapács zenekar minden fáradtság ellenére a szokásos formáját hozta. A Kersztes háború című konceptlemez rövid bemutatását követően számos klasszikus Pokolgép-dal is megszólalt, a rajongók nem ki örömére. Megdöbbentett, hogy ezek a húszéves dalok milyen időtállóak, még ma is milyen időszerűen szólnak. Gondoljunk csak a Háború gyermeke című dalra. Kissé hiányoltam az Omen-balladákat, annál is inkább, mert eddig egyszer sem maradtak el. Kárpótlásul azonban hallhattunk egy 20 éves dalt, mely Bon Scott emlékét őrzi.

Ezt követően részt vehettünk a legendás Lord zenekar első erdélyi koncertjén. A deresedő hajú lordok igencsak fiatalos formában voltak, meglepett az a frissesség, ami a színpadról áradt. A koncert egyszerűen kifogásolhatatlan volt: Pohl Mihály énekhangja kristálytisztán szólt, Erős Attila pedig olyan szívvel gitározott, hogy az sokakat elkápráztatott. A nagy klasszikusok mellett a hosszú várakozás után megjelent új lemez dalai sem maradhattak ki. A Szóljon a rockot maga Gidófalvy énekelte, rövid ideig hanyagolva a billentyűket. Csak egyetlen dalt hiányoltam, Az utca kövént, de hát nem férhet bele minden 2 órába.

A második nap időjárása nem volt kedvező, ez azonban nem tudta elrontani a jókedvet. A koncerteket fiatal zenekarok nyitották. A Koporshow sokakra jó benyomást tett, fiatal koruk ellenére ügyesen zenéltek. A szintén sepsiszentgyörgyi Eridanus ugyancsak megnyerte a közönség tetszését, bár a feldolgozások nem igazán találtak az egyébként gótikus hangulatú saját számokkal. Az őket követő Fading Circles már sokak számára nem volt ismeretlen, mivel jópár hazai rendezvényen felléptek már, többek között a tavalyi Monsters of Transylvania rockfesztiválon. Igényes, jól felépített dallamos progresszív metalt játszottak, mely a Dream Theater és a Symphony X zenei világát idézi. Putyi hangja ugyanakkor az Evergrey zenéjét is eszembe juttatta. Az Aurora késése miatt a tervezetnél többet maradtak a színpadon, így a saját számok mellett egy Megadeth feldolgozás is előkerült, mely azonban tökéletesen illeszkedett a saját dalok hangulatához.

Az Aurora sem először lépett fel Szejkén, nekem azonban ez volt az első találkozásom a zenekarral. Azt hozták, amire számítani lehetett: bulizós, pogózós punkzenét. Az időjárás estére kedvezővé vált, a koncert azonban sajnos nem volt incidensmentes, a zenekar is megállt egy pillanatra és a szervezők segítségét kérte. A punkőrületet az Ámok névre keresztelt Nevergreen-utózenekar fellépése követte. Matlári és Ruszity zenekara, a Nevergreen által kitaposott zenei ösvényt követve, doomos gótikus metaltzenét játszik. A koncerten többnyire a tavaly megjelent Szent vér című debütlemez dalait játszották, kevesebb hangsúlyt fektetve a Nevergreen klasszikusaira. A Furor Christiani és az Ámok ennek ellenére nem maradtak ki a zenekar reperoárjából.

A pénteki koncertek kis zavarral indultak, az első négy fellépő zenekar nem a meghirdetett sorrendben lépett fel. A Cover zenekar neve már nem volt ismeretlen előttem, több helyen is olvastam, hogy Metallicát játszanak, mégpedig nem is rosszul. A Földrengéssel szintén találkozhattam már tavaly, Sepultura feldolgozásaikkal idén is jó hangulatot teremtettek. Az időjárás azonban nem kedvezett a bulinak.

Echo of DalriadaAz est fénypontja a Moby Dick zenekar volt, mely idén ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját. Őket még többízben is alkalmunk lesz látni az idén, ugyanis több erdélyi fesztiválon fellépnek majd. Szejkére is azt hozták, amit tőlük megszoktunk: klasszikus thrash metal himnuszokat pár újabb dal közbeékelésével. A technika ördöge sajnos megviccelte őket, mivel a koncert vége felé elromlott a hangosítás. A közönség zúgolódni kezdett, rövid szünet után azonban visszaállt a zenekar és zavartalanul sikerült befejezni a koncertet. Hasonló technikai problémáktól és áramszünetektől a következő nap sem volt mentes.

Míg a Moby Dick dedikált, a színpadon az Agregator gondoskodott a hangulatról. A dallamos death metalt játszó zenekar nem volt idegen az erdélyi rockrajongók számára, tavaly is találkozhattunk velük Szejkefürdőn. Népszerűségüket mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az idén főzenekarként léptek fel.

OssianA szombati napot a szervezők kizárólag a magyarországi zenekaroknak szentelték. Több zenekar mutatkozott be, mint az előző koncertnapokon. A Neochrome a black metal rajongóit örvendeztette meg, az Ozirisz és a késő éjjel fellépő Stress a hagyományos heavy metal rajongóit vonzotta a színpad elé. Érdekes színfoltot jelentett a Garden of Eden, akik a beharangozott éjjeli óra helyett napközben léptek fel. Saját bevallásuk szerint dark'n'roll zenét játszanak. Hogy ez a megnevezés pontosan mit takar, azt kevesen tudták. Két női frontemberrel rendelkező zenekar is fellépett, a fiatal Alhana és a már rutinos Echo of Dalriada, akik nemrég megjelent második lemezükről is játszottak dalokat. A folk metal után ismét a heavy metal került előtérbe, ugyanis az Ossian zenekar következett. Paksi Endre és zenekara több mint kétezer rajongó előtt zenélt. A hangulat nem volt mindennapi. A legrégebbi Ossian-daloktól a legújabbakig sokmindent előadtak, közben a szokásos showelemek sem maradhattak ki. A zenekar a tavaly megjelent Szabadság fantomja című korongot sem mellőzte teljesen. Élőben hallhattuk ugyanis a Szabadság a vérünk című dalt, melyet koncerten mindössze másodjára játszott a zenekar. Még egy aprócska módosítás is szerepelt a szövegben, hogy a hely hangulatához jobban találjon a dal.

A fiatal de ígéretes Tűzmadár zenekarra sajnos már jóval kevesebben voltak kíváncsiak, holott tulajdonképpen az európai vonalú hagyományos power metal egyetlen képviselői voltak a fesztiválon (a Cross Borns számomra ismeretlen okokból végül nem lépett fel). A távolmaradás azonban érthető, hiszen az Ossian-aláírásokról sem sokan akartak lemaradni. Schrotiék ügyesen játszottak, a Helloween coverok úgy szóltak, hogy majdnem odaképzeltem Kiskét a színpadra ?. A saját számokat még kevesen ismerték, ennek ellenére jó volt a hangulat. Akárcsak a Moby Dickkel, a Tűzmadárral is találkozhatunk még az idén Erdélyben, ugyanis mindkét zenekar fellép az októberi Monsters of Transylvania nevet viselő egynapos fesztiválon.

TűzmadárA vasárnapi nap a csomagolás és a távozás napja volt. Sokan már hajnalban elmentek, az ottmaradóknak azonban további buliban lehetett részük.

A koncertek mellett az idén sem volt hiány alternatív tevékenységekből, vetélkedőkből, kikapcsolódásból. Legrangosabbnak a léggitárverseny számított, melynek nyertese a feledhetetlen élményen kívül egy valódi gitárral lehetett gazdagabb. Elmondhatjuk, hogy a szervezők mindent megtettek annak érdekében, hogy a résztvevők jól érezzék magukat, nem lehet panasz. A hangosítás is sokkal jobb volt a tavalyinál, a hangtechnikát és a technikusokat ugyanis Magyarországról hozták.

Reméljük, hogy az idei ötnél sokkal szebb kort is megér majd ez a rendezvény, hiszen igény van rá, ezt az idén is láthattuk.

Virginás-Tar Áron

Vissza

Copyright © 2005-2013 RM Media. All rights reserved!