RM Shop

PARTNEREK


HammerWorld

Accord Management

Cartea de nisip

Hatework

Maximum Rock Magazin

Sun&Moon Records

Transylvania Music

VHR Pub

Zenecentrum

free counters

RM Media


KONCERTBESZÁMOLÓK


Wacken Open Air 2006 augusztus 3-5.

Van olyan metalos, aki hallott róla és létezik olyan is, aki nem.

Wacken egy 2000 lelket számláló német falu Schleswig-Holsteinben, kb. 10 km-re Itzehoe-tól északra, az ismerősebben csengő Hamburgtól pedig mintegy 50 km-re északnyugati irányban.

Ebben a kis falucskában tartják meg minden augusztus elején Európa egyik legnagyobb metál fesztiválját. Ekkor a lakosság száma kb. mintegy 30.000-re nő, de idén lehet még ezt is túlhaladta. Mindez 1990 óta tart. Az idei fesztivál pedig a tizenhetedik alkalom volt.

Mindez valami 1800 km-re található Kolozsvartól. Erdélyinek nem egy könnyű eljutni ide, de aki élete fontos részének tekinti a Zenét és képesnek érzi magát arra, hogy egy év alatt kb. 250 eurót összgyűjtsön, annak feltétlenül ajánlom.

Eddig én is csak olvasgattam róla a lapok hasábjain, idén nyáron azonban fogtam magamat és elmentem.

Odajutni, viszonylag elfogadható áron, segítettek magyarhoni testvéreink. A Hammer által is reklámozott autóbusz-járaton még elcsíptem egy helyet s még vagy 45 zeneőrült társaságában, jó hangulatban sikerült meg is érkezzek. Jó érzés volt, hogy az autópályán haladó autóbuszunkat Wackenhez közeledve nem akármilyen, hanem különböző bandanevekkel felcímkézett autók előzték meg. Lerítt róluk, ők is arrafele tartanak ahova mi.

Odaérkezve három-négy órás kocsisor és zuhogó eső fogadott minket. Páran leszálltunk, hogy lefoglalt jegyeinket kiváltsuk. Élvezettel tettük meg a fejünkre húzott tiszta szemeteszacsikkal a mintegy 3-4 km-es utat a várakozó autók mellett, csorgó esőben. A kocsisorban várakozó autóköltemények tele voltak pihentebbnél pihentebb metálfejekkel, kik különböző poziciókban várták az előrehaladást.

Valaki már előre figyelmeztetett, hogy ott ha esni kezd, napokig esik. Emiatt az esőzés kicsit elvette kedvemet, de nem is oly sokáig, hiszen később már teljesen kiderült, ami mindenkinek meghozta a kedvét.

Mihelyt odaérkeztem, a falu elején elterülő bevásárlóban máris feltűnt egy éppen vásárolgató Negura Bunget póló. Kiderült, ploiesti-i emberke viselte.

A fesztiválon minden olyan volt, mint amilyennek elképzeltem. A csapból is metál folyt. Sőt még a kempingben is mindenki a "magáét" hallgatta, mintha nem lenne ott elég élő zene és nem is akármilyen hangzásban.

Az érkező rockerek sűrű hadát a legmélyebb tolerancia jegyében fogadták az ottlakók. Mintha ők is nagyon élveznék ezt a pár napot.

Háromnapos volt a fesztivál, de az kemény három nap volt ám. Már annak, aki kihasználta. A 79 eurós belépő mellett még egy szemétjegyet is kellett venni, melynek árát a szorgos rocker a fesztivál végén visszakaphatta. Akadt olyan emberke is, aki mindezt kihasználta és el-elkéregette pár látogató jegyét, összegyűjtve a sörre valót, sőt még haza is vitt a pénzből. Vitt, ha már jövet nem volt neki.

Milyen árak vannak arrafele? - teheti fel magában minden erdélyi rocker a nagybetűs kérdést... Egyesektől korábban azt hallottam, hogy az egyik legdrágább fesztiválok egyike. Talán ez akkor igaz, ha sokat is költünk. A sör fesztiválpohárral 4 euróba került, amit bárki visszaválthatott 1 euróért. De viszont meg is lehetett tartani, mert emléknek is beillett a megannyi variációban árulásra szánt pohárka. Sőt, autogrammot is lehetett rá kérni. Ha valaki viszont a sör mellett meg is éhezett, s nem akart semmi koncertről lemaradni azzal, hogy enni vánszorog kempinges sátrához, ugyancsak 4 euróért kaphatott hamburgert vagy kis pizzaszeletet. Viszont mindezeket meg is lehetett spórolni, ha az ember fia/lánya már előre bevásásrolt a faluban.

A fesztivál programja négy szabadtéri színpadon és egy sátorban zajlott. Ezeken általában három program futott párhuzamos időbeosztással.

A két, egymás mellett meghúzódó főszínpad (True Metal Stage és Black Metal Stage) váltogatta műsorát, mert míg az egyik nagy banda zenélt, a másik a mellette levőn könnyedén előkészülhetett. Ezzel az időbeosztással elég sok bandát el lehetett csípni és a fellépő zenekarokból jól össze lehetett állítani egy sajátos kis programot. A koncertek, kis csúszásokat leszámítva, pontosan kezdődtek, így lehetett igazodni az előre megszerkesztett tervekhez.

Viszont a dedikálások rendje felbomlott és ha az ember találkozni akart egy-két jó bandával avagy épp kedvencével, nagyon kellett kövesse az állandó változtatásokat és emellett hatalmas sorokat is ki kellett állnia. Ennek okán én is lemaradtam egy-két banda koncertjéről. De a szervezők előre gondoltak minderre és kivetítővel látták el a Meet&Greet helyszínét. A két nagyszínpad mellett is volt egy-egy kivetítő, ahol jól lehetett követni a történéseket.

A koncert-programok mellett lehetett válogatni még a metal karaoke, metal battle-kezdő csapatok koncertjei- vagy az előbb említett dedikálások között. Ez utóbbi helyszínét labirintusszerűen kígyózó sorok jelezték.

A beláthatatlanul nagy kemping szomszédságában felállított koncert-területen kisebb piac is volt, ahol minden előkerült, mit egy rocker szeme-szája, de inkább füle megkívánhat. A legősibb metál bandák albumaitól kezdve a különböző méretű, jobbnál-jobb pólókon és terepcuccokon át a bőr dolgokig, minden.

Rossz tényként könyvelném el, mint már említettem, hogy kicsit drága volt a koncertek területén az étel és az ital. Márpedig oda ilyesmit, főleg italt, bevinni nemigen lehetett. A biztonságiak nem engedték. Viszont a sátortábor területére mindent be lehetett szállítani, ha valaki a faluban levő olcsóbb termékekből bevásárolt magának. Másik negatív dolog, hogy a katonásan felállított, ömlesztett tusolókért fizetni kellett (ha jól emlékszem 2,5 eurót). A fesztivál fő negatívuma, mely egyben megoldásra váró problémaként is említhető, hogy a színpadoktól a nézőtér lefele lejt, s igy nagyon nehéz volt olyan helyet találni, ahol jól lehet látni mindent. Az ember vagy első sorba tolakodott, vagy messziről figyelte a kivetitő-vásznat, amelyre ilyenkor óriási szerep hárult.

De amúgy mindenki nagyon kedves volt. És azzal sem volt gond, ha az ember nem tudott németül.

Az előre esősnek fémjelzett fesztiválon így elsőre mégis gyönyörűszép időt sikerült kifognom.

A koncert- és dedikálás-programok általában déltől éjjel háromig elhúzódtak. Én igyekeztem mindent megnézni, ami belefért, így az ebédem és vacsorám rendszerint kimaradt. A koncerteket egy sátorban még rockbuli is követte és bizony nem voltak kevesen, akik ide is benéztek.

A programok szinte minden zenei ízlést kielégítettek: volt folk, hard, power, thrash, black, death...minden. S mindez vagy 60 fellépő bandával, melyek között ilyen nevek is megfordultak, mint: az Emperor, a Celtic Frost, a Carnivore, a Motörhead, az Atheist, a Nevermore, a Morbid Angel, a Soulfly, az Arch Enemy, a Six Feet Under, az Amon Amarth, az Opeth és még sok más...

A fesztivál közönsége igen vegyes volt: a legkisebb gyerektől az idősebbig minden koroszály képviseltette magát. Sőt, a fesztivál ideje alatt megszületett az első Wacken-gyerek is!

>>>>>

Vissza

Copyright © 2005-2013 RM Media. All rights reserved!