RM Shop

PARTNEREK


HammerWorld

Accord Management

Cartea de nisip

Hatework

Maximum Rock Magazin

Sun&Moon Records

Transylvania Music

VHR Pub

Zenecentrum

free counters

RM Media


KONCERTBESZÁMOLÓK


Korpiklaani, Echo Of Dalriada, Sacra Arcana
2006. október 22., Kultiplex, Budapest

"Tables full, wooden pints
They don't care about their sins
They just wanna get drunk and party"
Korpiklaani - Wooden Pints

A Korpiklaani akkor keltette fel érdeklődésemet, amikor olvastam az egyik rockmagazinban a tavaly decemberi Blue Hell-es koncertjükről a beszámolót. Beszereztem az albumokat, majd várakoztam, mikor sikerül elcsípnem a zenekart. Ama várva várt nap október 22-ére esett.

A 17.30-as kapunyitásra megérkezvén, várakoztam egy barátommal. Sikerült bejutni, amikor gyanús hangok szűrődtek ki a teremből. Gyors sebességváltás után, gyanúnk beigazolódott. A Sacra Arcana már a deszkákon adagolta ízes folk metálját a szép számmal képviseltetett közönségnek. A Titkos szertartás dalai mellett (Visszavárnak az álmokba, A magyarok Szent-Gallenben, Round the Fields of Athenry, Ugass a farkasokkal!...) új szerzeményeket is bemutattak (pl. Lehet kürtje), melyek szépen folytatják a Sacra Arcana által kitaposott ösvény vonalát tematikailag és zeneileg egyaránt. Egész jól szólt a csapat. Számomra erőteljesebb volt a megszólalás (nem a hangerő miatt), mint az albumon. Az ének is határozottabbnak tűnt. Remekül bemelegítették a tömeget. Jöhetett a második zenekar.

A soproni Echo Of Dalriada nem sok időt kapott a cucc belővésére. Ahol én álltam, nem lehetett sokat hallani a szintiből. Az együttes zenéjét nehéz bekategorizálni. Dalaik önmagukban is elég változatosak. Olykor mintha rockopera részleteit hallanám keményebb alapokon. Laura hangja kifejezetten illik a népies stílushoz, míg Ficzek András orgánuma a rock/metál vonalát képviseli. Ezen az estén inkább a Jégbontó című album volt fókuszban. Az Árpádházi Margit legendáját a zúzósabb Galamb követte. Majd visszakanyarodtak az első lemezhez, melyről a Vérző ima került terítékre. A program a Téli énekkel (mely valóban klipesítésre született) folytatódott. A komplex (bár, ez szinte minden Echo Of Dalriada dalról elmondható) Védj meg láng! 1. részt, stílusosan a Fergetegen található Védj meg láng! követte. Majd Arany János Szondi két apródja 1. részének feldolgozása zárta műsorukat. A közönség, melynek létszáma mégjobban meggyarapodott, lelkesen énekelte a nótákat a csapattal. A zenekar bejelentette, hogy jövő év márciusában Kikelet címmel új album várható.

Az átszerelési szünet után, elérkezett a Korpiklaani, hogy elvigyen minket egy hangulatos, erdős hegyvidékbe, egy meleg kis házikóba, ahol a mulatásé a főszerep. Egy rövid intro után, a Journey Man című dal megadta a koncert alaphangulatát. Hatalmas zúzás vette kezdetét, mely végig kitartott a koncert utolsó akkordjáig. Olyan nóták szolgáltatták a talpalávalót, mint a Happy Little Boozer, a Korpiklaani, az instrumentális Spring Dance. Kis pihenőt követve, mely alatt Jonne nagyon szimpatikus módon köszönetet nyilvánított a rajongóknak, a közepes tempójú, bólogatós Tuli Kokkoval folytatódott a műsor. A szép dallamokkal megáldott Pine Woods ismét gyorsabb mozgásra késztette a "táncolni" vágyókat. A Cottages And Saunas tovább fűtötte a már eleve forró hangulatot. A finn srácok egy új dalt is bemutattak, mely Let's Drink-re lett keresztelve. A stílus maradt a régi, folk metál a javából. Majd a 2003-as Spirit Of The Forest nyitódalát, a Wooden Pints-t játszották el. Ekkor Hittavainen, a csapat hegedűse, furulyása, jouhikko szakértője, kapott főszerepet a Pellonpekko jóvoltából. Itt jegyezném meg, hogy a csapat vérében van ez a stílus. Remekül ötvözik a metált a folkos elemekkel (vagy a folk zenét a metállal?). Ismét tempóváltás következett. A Hunting Song szaporább mozgásra ösztökélte a hallgatóságot. Kisebb levegőkifújás után a Juokse Sinä Hummaval és a Midsummer Nighttal folytatódott a mulatság. A nagy közönségsláger Beer Beerrel zárta volna a zenekar a műsort, de természetesen, a közönség nem engedte el őket. Jöttek a ráadások, elsőként a Before The Morning Sun. Az estet a Korpiklaani elődje, a Shaman Ii Lea Voibmi című dala zárta. Az együttes nagyon barátságos volt, Jonne tett egy kis utazást a rajongók feje felett (ezt a buli közepén is megtette), kis kézi segédlettel, a többiek perceken át fogadták a közönség kézfogását. Jó volt látni, hogy ennyire emberközeliek, egyszerűek a zenészek.

Még a remek teltházas koncert hatása alatt, némi ruhatári küzdelem után, kiléptem a Kultiplex ajtaján, hogy belevessem magam a város téglás, beton-, aszfaltrengetegébe.

Egy röpke epilógus. Kár, hogy egy kis szervezési "malőrből" kifolyólag, - 22-kor mindenképpen be kellett fejezni a koncertet - az előzenekarok, meg lettek sürgetve. Pl. Skrew (Sacra Arcana énekese) mondta, hogy még egy dal lesz, pár másodperc múlva meg már el kellett köszönnie, mivel az idő eléggé szorongatta a zenekart. És jópáran lemaradhattak, vagy csak félig csíphették el őket a korai kezdés miatt. Az Echo Of Dalriada összetett, sokszínű zenéjét meg - gondolom - úgy lehet igazán visszaadni, ha kellő idő áll a cuccok beállítására. Ezektől a hibáktól(?) függetlenül, nagy élmény volt három ilyen együttest egy napon látni.

SW

Vissza

Copyright © 2005-2013 RM Media. All rights reserved!