RM Shop

PARTNEREK


HammerWorld

Accord Management

Cartea de nisip

Hatework

Maximum Rock Magazin

Sun&Moon Records

Transylvania Music

VHR Pub

Zenecentrum

free counters

RM Media


KONCERTBESZÁMOLÓK


Rictus Grin, Loudrage
2006 okt. 29, Temesvár, Metal Box

A temesvári underground metaléletet jelentősen fellendítette a MetalBox nevű bár elindulása. Egy olyan városban, ahol a Cargo klub uralta a teret, és az egyetemi Complex negyedben van még itt-ott rock- és metal beállítottságú szórakozóhely, nem sok jóval kecsegtethet egy újabb beindulása. A Fémdoboz azonban nyújt valamit, amit más rockbár a városban nem (vagy nem nagyon). Koncerteket! Jártak itt már nemzetközileg ismert, sokalbumos bandák (Misanthrope, Legacy of Hate, Parricide)... Természetesen nem a Symphony X meg a Saxon tiszteli meg a mi kis bárunkat, de azért több, mint kielégítő a felhozatal.

Múlt vasárnap (okt. 29) a marosludasi Loudrage együttes meghívására az amerikai Rictus Grin együttes látogatott el hozzánk. A kétalbumos, de ennek ellenére sokat tapasztalt trióról (csak nézzen rá valaki a fényképükre) nem sokat tudott senki, annyira ritka, hogy még a neten filecserélő programokkal sem találtam tőlük hanganyagot.

Mindezek ellenére kecsegtető ajánlat volt egy amerikai thrashbandát látni testközelből, én meg mindig is nagyon szerettem a Star Spangled Banner fiainak zenéjét legyen az régisulis heavy metal, kemény speed vagy thrash, netán régi, riffelésre és súlyra koncentráló new yorki avagy floridai death. A komplexitást is nagyjából Amerikában metalosították, elég a Fates Warning vagy a Queensryche netán a fiatalabb prog. metal bandákra gondolni. Nagy kedvencem a US power metal színtér is, ami minden előtte levő jót ötvöz tökéletes egyveleget nyújtva, vagy az epikus Virgin Steele vagy Manilla Road, stb. Tehát örömmel vettem egy amerikai banda koncertjének hírét. Így vasárnap este hamarabb mentem vissza egyetemi tanulmányaim színhelyére, a Bega-parti Temesnek városába, hogy eljussak a koncertre.

A showt a Loudrage nyitotta. Ha zeneileg nem is, emberileg nagyon jó arcok voltak, a poénok természetessége, és a banda laza hozzáállása mindjárt megfogta sokunkat, akik ennek köszönhetően elnéztük az időnként felbukkanó technikai hiányosságokat, mint a ritmushibák, vagy a helyenként elszürkülő hangszerelés. A második számnál elszakadt a legvastagabb húr a bőgőn, így a buli végéig a Rictus Grin Fender basszusgitárján játszottak Loudrage-ék. A Six Feet Under feldolgozás kicsit feldobta a tömeget, ám én az AC/DC örök klasszikus T.N.T.-jére bólogattam egyet, nyilván a hat láb mélyen levők Graveyard Classics albumán található cover verziót hallhattuk. Mindent összevetve, a kisebb hiányosságok ellenére a hangulatot megcsinálta a Loudrage, jöhetett a Rictus Grin.

Én nem tudtam elképzelni, hogy régen vagy akár ma, hogy lehet ilyen teljesen megszólalni trióban, énekes-gitárossal. Most láttam, hogy lehet. A basszus magasra volt keverve a mixben, így tisztán kivehető volt Dave Moran játéka. Nem a tipikus mélyebb ritmusgitár módon játszott, hanem kicsit a saját témáit hozta előtérbe. Három hangszerrel rendkívül fontos volt ez, színesítette a hangzást. Énektéma szinten Larry Weeks hozta azt, amire számíthattunk: a kicsit nyers helyenként Maxos (régi Sepu-stílusban, kissé deathes) hozzáállást, néha meg kicsit amerikaibb thrashbe hajlott, de egy kis Schmiert (Destruction) is hallottam a hangjából. Egy dalban meg Jon Oliva-szerű rekedtes hangot hallatott (lásd Dead Winter Dead nyersebb témái például). Gitárszinten nagyon harmonikusan váltogatta a riffelést a szólózással, társa nagyon jó alapot szolgáltatott ehhez, a jó basszusnak riffelni kell, mikor nincs ritmusgitár a szóló alatt. A dobok (Jeff Lamers) hozták a szolid alapot, a némi duplázás is csak ott volt, ahol kellett. Mindent összevetve a korrekttől jó felé levő tartományban levő zenészi teljesítrményekre az összeszokottság, a zenélés öröme, a jó dalszerzés tette fel a koronát.

Ezek az emberek otthon dolgoznak, hobbiból zenélnek, most meg a szabadságukat töltik Romániában egy miniturné erejéig. Le a kalappal előttük! És ha nálatok járnak, nézzétek meg őket, mert érdemes! És vegyetek CD-t is 5 új lejért (50 ezer régi lej)! Most is az album szól, és mindennel meg vagyok elégedve. A Living the Dream lemez 28 perces játékidejű (jó, azért nem Reign in Blood, de jó).

Éljen az underground!! Csak azt sajnálom, hogy nem voltam ott a 20-25 évvel ezelőtti, azóta legendássá nőtt, zenekarok koncertjein.. Azonban egy biztos: ha a Rictus Grin nem is lesz legendás, mert nem tudnak akkorává nőni egy mai thrash színtérről mint anno egy Metallica, Kreator vagy Slayer, az underground tisztelet meglesz, illetve megvan.

A zenekar: Rictus Grin
Albumok:
2003 - Taste the Steel
2005 - Living the Dream
hivatalos site: http://www.rictusgrin.com/
www.myspace.com/rictusgrin
e-mail: rictusgrinforever@yahoo.com

Király Zoltán

Vissza

Copyright © 2005-2013 RM Media. All rights reserved!