RM Shop

PARTNEREK


HammerWorld

Accord Management

Cartea de nisip

Hatework

Maximum Rock Magazin

Sun&Moon Records

Transylvania Music

VHR Pub

Zenecentrum

free counters

RM Media


KONCERTBESZÁMOLÓK


Monsters of Transylvania 2006 - Moby Dick

A Monsters of Transylvania nevű erdélyi rock és főként metalfesztivál 2. alkalommal került megrendezésre Marosvásárhelyen. Idén a Moby Dick volt a főzenekar, s alulírott számára egy nyomós ok arra, hogy elutazzon Vásárhelyre. A srácok best of programot ígértek, kicsit módosítva a playlistet, ami legutóbbi fellépések alkalmával nem volt jellemző (a szalontai buli volt a legteljesebb és leghosszabb is, amit tőlük eddig láttam-hallottam, a Rockmaratonos és Félszigetes alkalmak pedig ebből szemezgettek, a Szigetes DVD nem tartozik ide). Eme koncert viszont azért volt érdekes, mert egyes dalokat a rajongók szavazatai alapján válogattak be a műsorba.

Lássuk, az idén miket játszott a thrash-legenda... A Fehér Bálna, amely idén ünnepelte 25. születésnapját, ereje teljében mutathatta meg, mit is tud.

Kb. 1 óra 40 perc alatt 22 dal ment le, (19 + 3 a visszatapsolás után). A jól megszokott Dvořák intro után most Fejfa helyett-tel kezdtek, majd gyorsan folytatták két másik dallal erről a '94-es korongról. A Romlott rendszer valamint a személyes kedvenc Babilon is megmozgatta a tömeget. Ekkor már tudtam, hogy tényleg nem mindennapi koncert lesz, mivel erről eddig 3 dalt sosem nyomtak le akkor, amikor én láttam őket. Ezen kívül nagyjából a régi dolgaikra koncentráltak, a Kegyetlen évek és Körhinta albumokról most is bebizonyosodott, hogy milyen hatalmas klasszikusok. Ami meglepett, hogy nem játszottak az Indul a bokszról, amin azért van néhány nagy sláger. Az előbbiről terítékre került a tipikus Moby Dick mondanivalójú "nyisd ki a szemed" Good Bye, az apokaliptikus Kegyetlen évek, a természetrombolást ellenző Beteg a Föld valamint a katonás Kiképzés, mind nagy tetszésre találtak, nagy örömömre szolgált az is, hogy az emberek tudták a szövegeket is körülöttem. A kegyetlen évek jöttek, és (nem) hiába hullottak a könnyek (az örömtől esetleg). A kilátástalanság-himnusz Köszönöm, jól vagyok is elhangzott, mi meg borotvaélen táncoltunk hozzá. A rozsdás Körhinta forgott, és mindenkinek jó volt, mert ez a dal akkora klasszikus, hogy rá lehet könyökölni, és ráadásul még mindig aktuális. Mint ahogy az újak közül a Demokrácia álarca is. Volt még az Ámen, a Mennyből az angyal is. Ezek tényleg a legjobb szerzemények a Golgota és Se Nap, se Holdról. Nem minhta lenne mi kivetnivalót találni ebben a két albumban, de a legjavát kell nyújtani, és helyet hagyni a klasszikusoknak. Mint ahogy meg is történt.

A Jusson eszébe alatt kicsit féltem, hogy a románok (gondoljunk a szövegre) mit fognak szólni hozzá, de szerencsére nem lett balhé. A környezetvédő mondanivalót hordozó Tegyünk úgy is nagyon jól esett. Ugyanakkor azt is konstatáltam, hogy az új számokban általában sokkal jobb dobtémák vannak, de nem annyira megjegyezhetőek a dalok, mint a Kegyetlen évek vagy a Körhinta albumok esetében. Azokon minden szám annyira egyedi, hogy Maiden receptre megnéznék egy Kegyetlen évek/Körhinta/Fejfa helyett koncertet is. Exkluzív vendég meg 2 bizonyos 80-as évekbeli szerzemény lehetne (később ki fog derülni, melyik kettőre esik a választásom).

Volt Gumiszoba is, keltett is a dalhozt illő őrületet. Amit megint pozitívumként értékeltem, hogy a konferálásokon is változtatott Smici, az előbbi három koncerten voltak szóról szóra történő átfedések. A Hobo-feldolgozás, a "szerelmes" Gazember megint előkerült a nagyérdemű hatalmas örömére. Szerintem a zenekar egyik legmélyebb dala, a Legyél jó lírai pillanatokat nyújtott. A tízpontos balladát együtt énekelte a sportcsarnok nagyja. Kár, hogy a Mementóról a Pokolrock egy nagy közönségkedvenc. Sosem szerettem ezt a bugyuta számot, de hát egyik legrégebbi daluk, olyan jól lehet konferálni, hogy nagyon mélyről szól most egy dal, stb. Az emberek meg szeretik. Ellentétesnek is érzem a Legyél jóval, de legyen ez az én bajom. A Zokog a lelkemet azért meg lehetne próbálni egyszer.

És minden Moby Dick koncert elmaradhatatlan része is következett. Az Ugass, kutyás és/vagy 80-as évekbeli dalok. A címadó minden rajongó kedvence, úgy látszik, itt is kilógok a sorból (szerintem rendben van, de sok job dal kimarad miatta majd' mindig, mert nem mindig játsszák). Az utolsó két dal viszont a hab volt a tortán. A Keresztes vitéz és a dallamos európai stílusú power metal szám, a zseniális Prometheus (aki nem hiszi, hallgassa meg a BálnaVadÁszokat, a tribute albumot) volt a két zárótétel, fordított sorrendben. A Prometheus szólója alatt minden létező szőrszál felállt rajtam, a kezemen főként. A Keresztes vitéz pedig itt, a távoli keleten (Sopronhoz képest legalábbis) büszkén győzedelmesekedett, sokadjára. Erdélyben több, mint harmincadszor járnak, lankadatlan lelkesedéssel. Írnék Göbl Justice for Hungary-s pólójáról is vagy Mentes Nagy-Magyarországosáról, de úgy érzem, hogy nem ide tartozik, mert nem zene. És nem is ez a fontos. Levonuláskor szokás szerint a Napot ő hoz csendült fel, felvételről, amolyan Manowar: The Crown and the Ring módra.

Mi jöhetett ezután? Semmi? Hát nem, mert hátramaradt a Korruption. A csíkszeredai zenekar hallomásom szerint Deicide és Napalm Death coverokat nyom koncerteken, saját stílusuk pedig thrashes beütésű death metal. Megnéztem volna őket.. De hát ha a többiek siettek, én sem tehettem másképp. Remélem, egyszer pótolom majd mulasztásomat. Ígérem, hogy legközelebb nem lécelek le. Egy kis brutalizálás most sem ártott volna, de hát így alakult.

Ja, milyen érzéssel távoztam el a Sportcsarnokból? Köszönöm, Oli!! Nagyon! Ennyi elég...

okt31

Vissza

Copyright © 2005-2013 RM Media. All rights reserved!