RM Shop

PARTNEREK


HammerWorld

Accord Management

Cartea de nisip

Hatework

Maximum Rock Magazin

Sun&Moon Records

Transylvania Music

VHR Pub

Zenecentrum

free counters

RM Media


KONCERTBESZÁMOLÓK


OST Fest, III. nap: Motörhead, Megadeath, W.A.S.P., Lake of Tears
- Bukarest, 2012. június 17., Romexpo -

Erdély túl kicsi piac ahhoz, hogy rock/metal zenei tevékenységekből meg lehessen élni, így kevesebb idő/pénz jut fesztiválozásra, de a zenéért még érdemes élni. Hiába az OST Fest erős felhozatala, sajnos az élet az utóbbi időkben nem úgy adja magát, hogy nagyobb volumenű dolgokat be lehessen tervezni. Az utolsó pillanatban adódott lehetőséget (köszönet Boti barátomnak) azonban megragadva sikerült eljutni a fent nevezett fesztivál 3-ik napjára. Ezúton köszönöm a szervező Project Events-nek és a társszervező Cavalleria Events-nek a lehetőséget.

Úgyhogy június 17.-én (vasárnap) irány Bukarest. Pokoli hőség, röviden így jellemezhető az a nap. Érkezés a helyszínre, belépő átvétele, 1 sör le és irány az aréna, hogy hátha a Lake of Tears hoz egy kis északi hűvösséget. Jeges szelet nem, de annál inkább kellemes meglepetést hozott a LoT, mivel úgy gondoltam, hogy a Lake of Tears muzsikája igazán egy klubkoncerten mutatja meg a mélységét, viszont a tűző napsütés ellenére is jó volt hallani a Raven Land-et és társait, ugyanakkor látni is, hogy Daniel Brennare és társai nincsenek elveszve az óriási színpadon.
Mivel a kiírt programhoz képest a Lake of Tears 15 perc késéssel kezdett, a W.A.S.P.-nél ez már 20 percre rúgott. Nem is lett volna ezzel baj, de Blackie-ék a kiírt programjukhoz képest így is 5 perccel kevesebbet játszottak, pedig a The Crimson Idol-ról szívesen elhallgattam volna még legalább egy dalt, mivel nemcsak Blackie-nek de nekem is a szívem csücske az az album. Így egy nagyon pörgős (szó szerint: főleg a bőgős Mike Duda tett ki magáért) best of-ot kaptunk: L.O.V.E. Machine, Wild Child, I Don't Need No Doctor, The Idol (számomra a nap csúcspontja volt a szóló), I Wanna Be Somebody, hogy csak pár ínyencséget említsek.

MegaDave-et és csapatát rég nem láttam, utoljára '97-ben volt szerencsém hozzájuk, azóta sok minden történt mindenütt, de a Megadeth-re leszűkítve a fejleményeket 1 dolog megmaradt és az nem más mint az, hogy Dave Mustaine élőben most is gyenge teljesítményt nyújt éneklés terén. Mondjuk ezzel nem is lett volna baj, mivel tudjuk, hogy Dave-ünk nem a dalos pacsirták fajához tartozik, de olyan borzalmasan szólt a banda, hogy teljesen elment a kedvem az egésztől. Mostanában nem igazán volt alkalmam ennyire sz@r hangzást kifogni: puffogó tamok, erőtlen lábdobok, változó gitársound-ok - hiába vonultatta fel Dave a gitárarzenálját, az sem segített -, még a gyenge ének is el-el tűnt a rendszerben. Sajnos a Megadeth egész programja alatt megmaradt a semmilyen hangzás, csak nagyon picit javult a végére, de az élvezhetőségtől nagyon messze állt. Hülyén hangzik, de a 'deth-ből igazán az tetszett, amikor az Eddie-jük, vagyis Vic, a Peace Sells alatt feljött a színpadra és "osztotta az áldást".

Motörhead és Lemmy = legenda és őt legalább 1x az életben látni kell! Ez igen, ez dob sound volt, a Megadeth keverősét odaköttem volna Mike Dee szerkójához az egész koncert alatt, hogy tanulja meg, hogyan kell szólnia egy dobcájgnak. Dalcímekkel nem tudok szolgálni, mivel annyira nem vágom a Mocifej dalcímeit, de nagyon ütős bulit nyomtak az öreg fószerek. Persze a záró blokkban azért ott volt a kötelező Ace of Spades is...
Ennyi...

Beszámoló: esch

RM Media facebook jegyzet

Fotók a fesztiválról:

Dimmu Borgir

Overkill

Mötley Crüe, Dimmu Borgir, Overkill

Manowar

Europe

Manowar, Europe

Möterhead, Megadeth, W.A.S.P., Lake of Tears

Vissza

Copyright © 2005-2013 RM Media. All rights reserved!